Charlaine Harris: Hetedik harapás (True Blood sorozat 7. rész)

***SPOILERVESZÉLY!***

Személy szerint nagyon szerettem és élveztem az olykor butus, szőke, ám sokszor igen élelmes és értelmes, vámpírkörökben mozgó, mágikus lényekkel körülvett Sookie Stackhouse történetét. És azt is be kell vallanom őszintén, hogy a könyveket sokkal jobban kedveltem, mint a sorozatot.

Charlaine Harris: Hetedik harapás című könyvében, vagyis a True Blood könyvsorozat hetedik részében Sookie ismét elutazik Bon Tempsből. Most tartják ugyanis a vámpírok nagy konferenciáját egy Rhodesban, a Gízai Piramis nevű luxusszállodában, amit kifejezetten vámpírok számára építettek. A konferencia programjában szerepel pár kisebb tárgyalás, illetve Sophie-Anne jóval nagyobb horderejű tárgyalása is, amelyen férje, Arkansas királyának meggyilkolásával vádolják. A programban továbbá helyet kap egy fényűző bál, és számos vámpír-árus is megjelenik, hogy eladásra kínálják portékáikat. A történetben fontos szerepet játszik egy-két plusz koporsó és bőrönd, egy üdítős doboz, valamint pár nyílvessző. Sookie szerelmi élete is egyre csak bonyolódik. De vajon mi lesz a nagy durranás a történetben? Mert ugye mindegyik részben volt valami figyelemre méltó esemény. Jajj, és el ne felejtsem, ebben a részben ismét összefutunk Barryvel, az eddig ismert egyetlen másik gondolatolvasóval, valamint a vérfarkasból vámpírrá lett Jake Purifuy-jal.

A történet nagy része Rhodesban, a luxusszállodásban játszódik, így bár az épületet magát és annak berendezését igen jól megismerhetjük, Rhodesról nem túl sok mindent lehet megtudni. A hotel részletes bemutatása után, akarva, akaratlanul is elgondolkodik az ember, hogy ezt a luxust, ami a kőgazdag vámpíroknak kijut, mi, olvasók közel sem tudnánk megfizetni. Nagyon más világ az, amiben ezek a lények mozognak.

Bár évek óta rajongója vagyok a fantasy irodalomnak, mégis úgy érzem, hogy ha lenne választásom, akkor bizony úgy döntenék, hogy nem szeretnék vámpír lenni. Nekem nem hiányozna az a hierarchia, amit Harris felépített a sorozatban. Nem hiányzna az a sok ármány, taktikázás, szórakozás másokkal, az egymás kihasználása, ami a vámpírok társadalmát jellemzi. De nem vágyom igazából egyik más fantasy karakter bőrébe sem, legyen az akár vérállat, tündér vagy gondolatolvasó.
Azt viszont muszáj leszögeznem, hogy az írónőnek olyan stílusa van, ami képes elérni a „nem akarom letenni a könyvet” érzést. Faltam a lapokat – és nem csak ennél a kötetnél, hanem az összes esetében fenn állt ez a jelenség – annyira izgalmas a történet és a fogalmazás is megkapó. Olykor persze szókimondó és nem veti meg a szexualitást sem, éppen ezért nem gyerekeknek való olvasmány, bár ez talán már a címből is bőven kitűnik.

A kötet Magyarországon még az Ulpius-ház kiadó gondozásában jelent meg 2010-ben, de manapság szinte már csak antikváriumokban és a könyvtárakban lelhető fel a kötet.
Azoknak ajánlom, akik nem irtóznak egy kis vérszívástól, a hirtelen elszenesedő hulláktól, akik szeretik a kutyaharapást szőrével, az izgalmas sztorikat egy kis romantikával fűszerezve.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..