Sci-fisként elég nagy elvárásaim vannak a műfajjal kapcsolatban, nem elég a látványvilág vagy egy érdekes felvetés, azt bizony jól is meg kell valósítani, és még emellé egy igazi kritikát is illik megfogalmazni, kábé bármiről, lehet társadalomkritika, történelemkritika, és emellé még filozófiai magasságokba is lehet emelkedni. Szóval szegény Lost in Space pilotnak bizony jókora elvárásokkal kellett szembenéznie, és sajnos ezeket egyáltalán nem tudta megugrani, de még az általános szórakoztató sorozat színvonalat sem.

A Jupiter 2 lezuhanása után a Robinson családnak több, komoly problémával kellett szembesülnie, nemcsak nem tudják, hol vannak, vagy miért zuhantak le, hanem még egy élhető, ám rendkívül hideg bolygóra keveredtek, ahol a túlélési esélyük nullára csökken, amint lemegy a bolygó napja – és addig már csupán öt óra van. Ráadásul a túlélésért folytatott küzdelemben két Robinson gyerek, Judy (Taylor Russell), és Will (Maxwell Jenkins) is komoly bajba keverednek.

A Netflix új szériája a Lost in Space komoly múltra tekint vissza, és most nem csak az 1998-as filmre gondolok, ami amúgy szerintem egész jópofa volt, egy amolyan kellemes, szórakoztató sci-fi film, aminek említése során senki sem meri bevallani, hogy szerette – velem ellentétben. Létezett ugyanis egy 1965-től futó Lost in Space, ami a CBS-en futott három évig, és ami azért elég nagy rajongótábort gyűjtött össze magának – ez utóbbit dolgozta fel a Netflix.

A pilot, nos, unalmas volt, és nem azért, mert az igen magasra tett mércémet nem ugrotta meg, hanem mert állandóan az járt a fejemben, vajon hány percet tekerhetek bele az epizódba. A főszereplőink aranyosak, kedvesek, és a flashback jelenetekben akadt pár izgalom is, amit talán kihasználnak az alkotók, de az első epizód alapján egy rendkívül egyszerű, látványos sorozat lesz ez, ami ugyan több szereplővel operál, mint azt első ránézésre gondolni lehetett volna, de attól tartok, mégsem lesz képes túlmutatni a 60-as évekbeli elődön, ami tekintve, hogy lassan ötven éve volt, elég szomorú.

Mindenesetre biztosan nézni fogom, mert egyrészt csak tíz epizódból áll, másrészt mert a „nyomokban sci-fit tartalmaz” sorozatokra is úgy csapok le, mint egy éhező őrült.

Érdekesség, hogy a 65-ös sorozatban Willt alakító színész, Bill Mumy, a Babylon 5 egyik kulcsfiguráját, Lennier-t alakította.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..