A múltheti, kiegyenlítettebb tempójú epizód után most a Chapter 11-ben ismét magasabb sebességre kapcsol a cselekmény, és visszatér a Légió háza tájára az első évadban, valamint a második premierjében látott hajmeresztő őrület. Az új szezon harmadik felvonásában annyi minden történik, relatíve rövid idő alatt, hogy csak kapkodjuk a fejünket. Ahogy a kis lassítást, úgy most a hirtelen felpörgő eseményeket sem bántam, annak ellenére, hogy még nagyon az elején járunk, de már most zsiboghat a fejünk a sok információtól.

Az Árnykirály elmondása szerint a Hármas Divízióban tartózkodik egy szerzetes, aki tudhatja, hol rejtőzik az igazi teste. Ez a szerzetes végül kiszabadul egy zárt szobából és a főhadiszálláson mászkálva egy szellemi járvánnyal kezdi fertőzni a személyzetet, aminek hatására a betegek bezárkóznak a saját elméjükbe. David (Dan Stevens) és Cary (Bill Irwin) maradnak egyedül épek, és együtt indulnak el megmenteni a többieket, és egyúttal megkeresni és megállítani a szerzetest is. A mentőakció közben Davidet többször is látomások gyötrik, mégpedig Syd (Rachel Keller) jövőbeli énje villan fel egy-egy pillanatra srácnak. A nagy kalamajka közepette David megpróbálkozik Faroukkal is kapcsolatot teremteni, aki immáron új külsőben (Navid Negahban) parádézik és óvatosságra inti a telepatát a szerzetessel szemben. David végül eljut egy olyan pontra, ahol már nem tudja, kiben bízhat, a veszély azonban egyre csak közeleg.

Noah Hawleyék egyelőre nagyon szépen zsonglőrködnek a különféle cselekményszálakkal és idősíkokkal – egyes szériák komolyan példát vehetnének róla –, gyönyörűen, fokozatosan épül a feszültség is, ám mindemellett megtartották azt a különleges atmoszférát és páratlan képi világot, amiért az első szezonban meg lehetett szeretni a sorozatot. Ugyan még nem teljesen tiszta, mi fog történni az elkövetkezendő hét részben, azonban eléggé ambiciózusnak tűnik a sztori, úgyhogy nagyon remélem, nem törik majd bele az alkotók bicskája, és végig tudják majd tartani a szintet – sajnos túl sok csalódás ért már más kedvenceimnél, úgyhogy szerintem a félelmem abszolút jogos.

Azokat az elemeket, amiket már korábban is dicsértem, nem szeretném még egyszer kiemelni, hanem ezen a héten valami másra fókuszálnék: én konkrétan lehidaltam attól, hogy az egymást követő hihetetlen csavarok, bizarr képek, komoly karakterdráma és a rengeteg lehetséges jövőkép ábrázolás mellé még befért egy kőkemény kolonizáció-kritika is ebbe az egy órába. Nem mennék bele annyira mélyen ebbe a mellékszálba, mert az túl spoileres lenne, annyit segítek, hogy Farouk háttérsztorijával kapcsolatos ez a rész, valamint még annyit jegyeznék meg, hogy Navid Negahban első lényegesebb szereplésekor egyből hatalmasat alakított.

Ezen a héten is bőven kijárt a piros pontokból a Légió stábjának, akik remekül értenek ahhoz, hogy tartsák ébren a néző elméjét és érdeklődését – ez utóbbihoz hozzátartozik az, hogy nagy meglepetés-faktorral operál a széria, úgyhogy gyakorlatilag sosem lehet tudni, mit kapunk az egyes epizódokban, és eddig ez abszolút pozitívum.

Szerző

Avatar
Misplaced
Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..