Sajnos, eljött ez a pillanat is. Elérkeztünk a The Mettle of Man-hez, ami mint kiderült nemcsak az évad, de sajnos az egész sorozat záró epizódja is. Eléggé fáj látni, hogy egy ilyen sorozat is repül az éterből, de nincs mást tenni, mint billentyűt ragadni és egy méltó lezáró cikket írni róla.

Ugye a Judgement Day utolsó pár jelenetében szemtanú lehettünk annak, hogy csuhás banda – akik eddig is félelmetesek voltak -, és közösen előhívták a Pusztítónak becézett Old One-t, hogy annak rendje és módja szerint vágjon rendet az emberság sorai között. Miután a kis csapat sikeresen elmenekült az őket üldöző Deaditeok sora elől és Kelly visszatért a túlvilágról, közös erővel – meg némi katonai segítséggel – próbál Ash eleget tenni a próféciának és visszaűzni a lényt/lényeket a saját börtönükbe.

De mint az utolsó pár percben kiderül, ez koránt sem megy olyan könnyen és végül Ash egy olyan helyen ébred fel, ami még az ő ismert világa, csak már nagyon átalakult, és egy enyhén mordesh-re emlékeztető hölgy csak annyit mond neki a romok láttán, hogy Ash-nek folytatnia kell kalandját.

Amíg nem láttam a The Mettle of Man lezárását, még én sem hittem benne annyira, hogy ezt a sorozatot még lehet hova fokozni, de miután tanúja voltam annak aminek, úgy újra visszatért belém a hit, hogy igen, ezt még lehet tovább is vinni több irányba – aztán persze értesültem a lesújtó hírről, és visszaestem a rift-ből a földre.

Mert amit három évad alatt letett ez a sorozat, az nem volt semmi: évről évre csiszolták, tökéletesítették az alkotók, hogy minél véresebb, bizarrabb legyen, de közben maradjon tanulságos és nem utolsó sorban szórakoztató. A színészek megtöltötték élettel a karaktereiket – Bruce Campbell neve végérvényesen összeforrt Ash Williams karakterével – és hála égnek, nem voltak akkora kilengések a felépített univerzum határaiból. Az ellenfelek is mindig kemények, stílusosak és kellően hátborzongatóak voltak.

Kevés manapság az olyan sorozat, ami képes volt ennyire tartani magát a saját és a közönség elvárásaihoz is úgy, hogy közben egy pillanatra se lett a fanservice kategória áldozata – mondjuk azt a készítők sem hagyták volna. Pont emiatt szorul össze a befőttesüvegben tartott szívem, ha arra gondolok, hogy az Ash vs Evil Dead számára ennyi  volt és nincs tovább.

Persze csak a vásznon, hiszen a rajongók nem felejtik el egykönnyen ezt a sorozatot, és a sok képregényről sem szabad megfeledkezni, ami még ráadásul a sorozatból annyira nem vagy egyáltalán meg sem ismert dolgokat is bemutatja. Tehát, egyik szemem sír, a másik ellenben keserédesen nevet – megérte ez a három évad.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..