Ha az előző heti, Chapter 12-re keresztelt részre azt mondtam, hogy lesokkolt, az a mostani Chapter 13-re hatványozottan igaz. Míg a múltkori epizód cselekménye és kivitelezése kellemes meglepetésként hatott, addig az eheti felvonás hidegzuhanyként ért engem, és valószínűleg sok más néző is így vélekedik majd róla. Ismét a karakterek állnak a középpontban, ám a jellemfejlődés helyett most inkább a háttérsztorik kifejtése, valamint a fő történetszál továbbvezetése folyik, rengeteg érzelmes pillanattal, egy-két trükkös csavarral és a jól megszokott őrültséggel fűszerezve.
Lenny Busker (Aubrey Plaza), David (Dan Stevens) régi, eddig képzeltnek hitt barátja újra feltűnik a színen, ezúttal úgy tűnik hús-vér formában. A lányt a Hármas Divízió egyik elzárt részlegén tartják fogva, amíg kiderítik, mégis hogy lehetséges, hogy ő létezik: először Clark (Hamish Linklater) faggatja, majd Ptonomy (Jeremie Harris) kutakodik az emlékei közt, ám mindkét férfi próbálkozása kudarcba fullad. Végül David is találkozik vele szemtől-szemben, és neki már többet sikerül megtudnia Lennytől – a srác kárára, ugyanis sajnos olyasmiket lát barátja elméjében, amiket egyáltalán nem szeretett volna. Eközben Farouk (Navid Negahban), a szép lassan újra öntudatra ébredő Oliverrel (Jemaine Clement) karöltve keresi tovább az igazi testét, és elég közel is kerül ahhoz, hogy megszerezze.
Lenny visszatérése a hét fő témája és a legelső pillanattól fogva egyértelmű, hogy ez a mozzanat nagy port fog kavarni – és valóban így is lesz. Nem akarok túl sokat elárulni, és igazából magában az epizódban is csak erősen sejtetik az alkotók, hogy mi történt, de ha jól értelmezem a rész második felét, akkor itt komoly gondok lesznek. Aubrey Plaza egyébként zseniálisan hozza a nem kicsit zizzent és fura Lennyt, akit rendkívül megviseltek a történtek, és ugyanannyira elveszett, mint egy-két másik karakter, vagy éppenséggel a nézők. Dan Stevensnek is kijár a kalapemelés – hiába ő a főszereplő, eddig még nem sokat dicsértem, pedig megérdemli az összes pozitív jelzőt, a Chapter 13-ban nyújtott teljesítménye alapján meg főleg.
Érdekes volt megfigyelni, hogy az utóbbi két részben, a szokásossal ellentétben mennyire kevés karaktert mozgattak meg az alkotók: a Chapter 12-ben konkrétan jórészt ketten voltak színen, a Chapter 13-ben pedig ugyan már hatan szerepeltek leginkább, de a fő stábnak majdnem a fele így is kimaradt. Korábban dicsértem a szériát, amiért ennyi cselekményszált és szereplőt ilyen ügyesen össze tudtak hangolni, ám az eheti rész ékes példája annak, hogy az ellenkezője is jól megy – annyira, hogy még a végén elkezdhetek mindenhol a Légióval példálózni!
A Légió tele van meglepetésekkel, és azt hiszem, pont ez az egyik erőssége a sorozatnak – sosem tudhatjuk, mire számíthatunk, csak annyi a biztos, hogy király lesz.
Szerző
