Kicsit nehéz megítélnem az eheti epizódot, hiszen nem volt rossz, azonban voltak benne olyan mozzanatok, amiknek nem igazán éreztem értelmét, főleg írói részről. Ha minden jól megy, akkor a fináléban több értelmet nyernek ezek a lépések, ám ha nem, akkor itt nagyon nagy problémák lesznek. Próbálok pozitívan hozzáállni a cselekményekhez, és az való igaz, hogy az alkotók megleptek egy-két érdekes csavarral az előző felvonáshoz képest, csak jelenleg az a baj, hogy egyelőre nem tudom hova tenni a csavarok jelentős részét.
Lucifer (Mark Pellegrino), miután megtámadta Rowenát (Ruth Connell) a bunkerben, átszökik a dimenziókapun és a többiek után ered, végül ugyanott köt ki ahol a srácok, vagyis a Mary (Samantha Smith) és Bobby (Jim Beaver) által fenntartott támaszpontra. Eközben Charlie-t (Felicia Day) és Ketchet (David Haydn-Jones) elkapja egy csapat angyal és elviszik őket egy rejtekhelyre, hogy kivégezzék őket, azonban Dean (Jensen Ackles) és Sam (Jared Padalecki) mentőakciót szervez értük. Most, hogy teljes a csapat, el kéne kezdeni visszaindulni, mielőtt bezárul a kapu, ám kérdéses, hogyan. Az alakulat végül úgy dönt, mindenki átmegy a kapun Deanék világába, hogy a bunkerben tárolt információ alapján felkészüljenek Mihály (Christian Keyes) ellen, majd visszamenjenek és legyőzzék őt.
Igazából két olyan momentum volt, ami nagyon piszkálta a csőrömet, abból viszont az egyiket iszonyatos nagy spoilerezés lenne elmondani – higgyétek el, tudni fogjátok melyik jelenetről beszélek, amikor odaértek –, úgyhogy inkább fókuszáljunk a másikra. Nos, nem tudom, hogy mást is ennyire zavart-e, de engem kirázott a hideg attól, mennyire erőltették ebben az epizódban a Lucifer-Jack kapcsolatot. Tény, hogy Jack még emberi és angyali időszámítás szerint is kisbabának számít, és még ilyen fiatalon nagyon befolyásolható, de azt azért túlzásnak gondolom, hogy alig pár mondat után apának szólítja Lucifert, amikor előtte huszonegy részen keresztül Castielt (Misha Collins) tartotta annak. Remélem ez tényleg csak egy ideiglenes dolog, és nem fogják az írók elszúrni Jack gyönyörű karakterívét azzal, hogy bedől a Sátán manipulációjának.
Ha már a jellemeknél tartunk, a Lucifer-vonalat leszámítva Jack az Exodusban is remekül szerepelt, akárcsak a nagybátyja, Gábriel (Richard Speight Jr.), aki olyan gyönyörűen beolvasott Lucifernek, hogy az államat percekig valahol a pincében kerestem. Rowena ugyan nem sokat szerepelt, ám annál nagyobb dicséret jár neki azért, amiért nem menekült el, hanem a bunkerben maradt és nyitva tartotta csaknem két napon keresztül a dimenziókaput. Nagyon bejött ennek a három karakternek a fejlődése ebben a szezonban, úgyhogy továbbra is csak azt tudom mondani, hogy tessék ezeket megtartani és tovább vinni!
Mivel az Exodus túl pozitívan zárult (igen, ilyen is előfordul néha ebben a sorozatban), biztos vagyok benne, hogy az alkotók a fináléra hagyják a nagy show mellett a még nagyobb meglepetéseket, úgyhogy lehet félni.
Szerző
