Múltkor kisebb csalódást okozott a Légió, és ebből sajnos egy aprócska darab erre a hétre is kijutott, azonban nagy általánosságban továbbra is pozitívan tudok beszélni a sorozatról – és őszintén, nem is hiányzik, hogy minden tökéletes legyen, mert egyrészt ilyen nem létezik, másrészt ha mégis létezne, rendkívül unalmas lenne egy idő után. Az előző pár alkalommal javarészt lassabb tempójú epizódokat kaptunk, ám a Chapter 15-ben végre magasabb fokozatra kapcsolunk és ez kifejezetten jót tesz a sztorinak.
A Hármas Divízióban eluralkodik a káosz, miután egyre több embert furcsa halucinációk gyötrik. Először Ptonomy (Jeremie Harris) fertőződik meg, miután egy tojásból kikelt apró fekete lény a fülén keresztül belemászik a testébe, majd ő, a lény sugallatára szépen mindenkit végig tervez fertőzni. A csapattagok közül sikerül is például Sydet (Rachel Keller), Clarkot (Hamish Linklater) és Kerryt (Amber Midthunder) a lényecske hatása alá vonni. Eközben David (Dan Stevens) újra kapcsolatot létesít Faroukkal (Navid Negahban) az incidens óta, és kérdőre vonja őt. Az összetűzés után végül David lesz az, aki nekiáll vizsgálódni a fertőzések ügyében és nem is egy érdekes felfedezésre tesz szert ez idő alatt.
Szokásomhoz híven, először a pozitívumokat venném górcső alá, és ismét csak dicsérni tudom a szériát azért, hogy hű maradt az elején megismert és megszeretett formulához. Emellett a második szezonban az egyik mellékág még kapott egy szép kis keretes szerkezetet is, ami mind szövegileg, mind vizuálisan pazar, és ügyesen utal több ponton is a fő cselekményszálra, a Chapter 15-ben meg teljes egészében bekapcsolódik a történésekbe – az alkotók ezt a csatlakozást olyan simán és könnyedén oldották meg, hogy tényleg le a kalappal előttük! A másik pompás momentum a Chapter 15-ben szintén ehhez a mellékághoz kapcsolódik, és nem más, mint maga az őrület megszemélyesítése. Eddig akárhányszor utaltak rá, én undorítónak tartottam és féltem tőle, most viszont, hogy szemtől-szembe találkozhattunk vele, majdnemhogy cukinak tituláltam – mondtam már, hogy kerge ez a sorozat és pont ezért imádom?
Összességében nézve még most sem ad okot panaszra a Légió, azonban egyvalami kezd zavarni, mégpedig az, hogy már csak négy epizód van hátra az évadból, de mégsem tisztul a cselekmény. Ugyan haladunk szépen előre, ezzel az előző részt leszámítva nem volt gond, mégis azt látom, hogy minden egyes felvonásban bejön valami csavar, amitől összezavarodhatunk, utána pedig nagyjából halvány sejtésünk sem maradhat arról, mi fog történni a továbbiakban. Ez olyan szempontból remek megoldás, hogy így hétről-hétre izgulhatunk és törhetjük a fejünket, és teljes egészében leköti minden epizód a figyelmünket, valahogy mégis céltalannak hat így a sztori. Az a tény az írók mellett szól, hogy négy rész még elég sok idő ahhoz, hogy valamilyen irányba eltereljék a történetet, azonban ha rövidesen nem történik változás, akkor ebből lehetnek problémák így a végére.
A vészharangot továbbra sem akarom megkongatni, mindössze csak megfigyelek és reménykedem, hogy az alkotók végül nem fogják elrontani azt, amit eddig ilyen szépen felépítettek.
Szerző
