Akárcsak Sengoku-kori harcok, úgy a Sógunátus idején történt dolgok és személyek is rendkívül felkapottak az animékben. Bár a Peacemaker Kurogane nem mai darab és kevésbé ismert kis hazánkban, ennek ellenére egy meglepően elgondolkodtató darab.

Történetünk főhőse Ichimura Tetsunosuke, akit bátyja nevel szüleik véres halála után. A két testvért bár egyaránt lesújtotta a dolog, az idősebb és ezzel együtt megfontoltabb testvér Tatsunosuke nem vágyik vér kiontására, öccsét ellenben a bosszú vezérli, és ezért is akar a kor elit csapatához, a Shinsengumi-hoz csatlakozni. Már maga a a bekerülés sem volt könnyű a kissrácnak, utána meg egyből a sors a legrettegettebb osztagvezető, Hijikata Toshizo kezei közé penderíti – aminek egyikük sem kimondottan örül.

Titokzatos gyilkosságok az egyik oldalon, cselszövések és árulások a másikon, nem könnyű így felnőnie egy suhancnak, de szerencsére jóakarói is akadnak bőven Tetsunak: a bátyja eleve adva van, de mellé bekerül a szintén nagy hírnévvel rendelkező, ám Hijikata-hoz képest messze sokkal kedvesebb Okita Soji, vagy éppen a kattant nagybácsi képében tetszelgő pisztolyhős Ryoma Sakamoto. Igen, azt meg kell szokni ebben a sorozatban, hogy mindenkinek két arca van: egy teljesen vidám (szinte már őrült) és egy vérszomjas harcos – kivéve Hijikatát, akinek mindig gyilkolhatnékja van.

Bár inkább más animé és/vagy játékok (Gintama, Hakuoki) váltak ismertebbé az osztag tagjai, Chrono Nanae mangája egy picivel talán a valósághoz közelebbiként mutatja be őket, de ez talán köszönhető annak is, hogy a manga (és így az anime) témája a humorosabb dolgok mellett véresen komoly és kegyetlenül őszinte. Hiába választotta maga Tetsu  a harcos létet, nem mindig képes elviselni a vállaira nehezedő súlyt, és inkább maradna még gyerek – de akkor meg bosszúját nem tudná véghezvinni és szeretteit megvédeni.

Két tűkkel kirakott fal mindakettő, de valamelyik irányba akkor is el kell indulni, nem számít mennyire fáj. Ezt nagyon szépen adja át a sorozat, nem csak Tetsu, hanem a többi szereplő által is: bár Hijikata “titkolt” énjét inkább egyfajta komikus feloldásként szokták behozni, Okita egyre súlyosbodó betegsége, vagy Tetsu egyik barátjának Suzu Kitamurának a meghasonlása. Ezek miatt az apró dolgok miatt egy pillanatra sem tudjuk elfelejteni, hogy ez az anime nem egy annyira vidám időszakot ölel fel tartalomügyileg.

Bár idén már kijött egy újabb filmes adaptációja a sorozatnak (Peacemaker Kurogane – Omou Michi) és a második film is várható november környékén, aki szeretne jobban kicsit megismerkedni a Shinsengumival, annak először ezt az animét tudom ajánlani kezdésnek.

Szerző

Avatar
Hanama
Alapító és szerkesztő

Horror, Anime és Gamefan ameddig világ a világ. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..