Rolni tízcentes – Amerika kedvencei (2001)

Kevés olyan vígjátékot tudok mondani, amit egy tucat megtekintés után is sírva röhögök fel, a méltánytalanul nem ismert Amerika kedvencei azonban ilyen – és emellett még remek színészgárdával operál, van mondanivalója és története!

Gwen (Catherine Zeta-Jones) és Eddie (John Cusack) a megtestesült Hollywood-i álompár, akit mindenki imád, akik sikert sikerre halmoznak, és akiket a szakma is nagyra tart. Azonban, mint minden álomnak, ennek is vége szakad egyszer: Gwen elhagyja Eddie-t, aki teljesen kikel magából, végül egy katasztrófába torkollt este után elvonul a nagyvilágtól.

A párosnak azonban még van egy közös filmje, amit a stúdió képtelen megszerezni a zseninek titulált rendezőtől, ezért visszahívják a marketing gurunak számító Lee-t (Billy Crystal), aki olyan ügyesen manipulálja a sajtó képviselőit, hogy észre sem veszik, még nem is látták a filmet. Eközben Eddie és Gwen között tovább zajlik az adok-kapok, amiben Gwen húga, Kiki (Julia Roberts), valamint új párja, Hector (Hank Azaria) is szerepet kap.

Joe Roth egy igazi mesterművet alkotott, nem elég, hogy vígjátékként tökéletes megállja a helyét, hanem még komoly fricskát is mutat nem csak Hollywoodnak, hanem a sajtónak, és úgy az egész filmeket övező marketinggépezetnek is. Itt vagyunk egy lehetetlen helyzetben, ahol a rendező nem hajlandó odaadni mesterművét, csakis a bemutatón, ezért el kell terelni a sajtó figyelmét. A Billy Crystal által játszott Lee figurája tökéletesen bemutatja a marketing guruk kíméletlen, kreatív és olykor személytelen világát, ahol minden és mindenki a sikernek van alárendelve. Lee pedig az emberek manipulálásában a legjobb, vagyis ez esetben úgy keveri Gwen és Eddie között a szálakat, hogy az neki kedvező képet mutasson, és hogy ezzel védje a stúdiót.

A film rengeteg hajtűkanyart tartalmaz, és olyan csavarokat, amiknek egy része kiszámítható, egy másik része nem, és ez teszi tökéletes egyensúlyba az egészet, miközben kapunk egy ízig-vérig Shakespeare-i magasságokba ívelő tévedések vígjátékát, ami egyszerre szól az életről, a munkáról, a valóságról és a képzeletről.

Méltánytalanul félretolt darab az Amerika kedvencei, aminek lassan húsz éves élettartalma alatt semmit sem kopott az értéke vagy a mondanivalója, és egyszersmind pont ezáltal mond értékítéletet Hollywood felett, ahol minden változik, de valójában minden ugyanaz!

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..