Azt hiszem, a The 100 alkotói nem ismerik a nyugodt tempót, ezért mindig felfokozott érzelmekkel dobják a nézőt a vízbe, és ez bizony így van jó. Egy buta sorozatból így lesz a világ legjobb poszt-apokaliptikus szériája!
Octavia és a Wonkru nagy árat fizetett a sivatagi kalandért, nagyon sok harcos lelte halálát az üvegviharban, ráadásul a vezetőjük is egyre zabosabb lett, amire rátett egy lapáttal Echo felbukkanása. Octavia még mindig nem felejtette el, amit Echo tett, és az elmúlt hat évben a túlélésért akkor tejhatalommal rendelkezett, ami már teljesen a részévé vált, ezért nem is enged akaratából. Azonban Bellamynak és Echonak támad egy ötlete, ami talán segíthet a Wonkru szorult helyzetén.
Clarke számára azonban egyre világosabbá válik, hogy Octavia talán már túlment azon a határon, ahonnan megváltozhatna, még akkor is, ha ez Bellamy nem képes belátni. Clarke veszélyes lépésre szánja el magát annak érdekében, hogy megvédje Madit, azonban fiatal védence olyat tesz, ami ezt megnehezíti.
Eközben a völgyben Diyoza igyekszik kiismerni Octaviát, Kane hathatós segítségével, és olyan változásokat indukál, ami nem minden emberének tetszik.
Ezután a két epizód után komolyan megkérdőjelezem, hogy a jó oldalon állunk-e, és vajon tényleg a jóknak szurkolunk, vagy csak megszokásból tesszük, mert az elmúlt négy évben így tettünk? Fogós kérdések ezek, különösen azután, ahogy Octavia reagál, úgy nagyjából mindenre.
Nagyon érdekes látni a gondoskodó és óvó Clarke-ot, aki anyai szeretettel óvja Madit, vagyis az utolsó éjvérű lányt, aki ezzel potenciális vetélytársa Octaviának – ezt már korábban boncolgattuk kicsit – de vajon Octavia tényleg ekkora szörnyeteg, hogy még egy kislányt is óvni kell tőle?
Sok kimagasló jelenet volt a mostani epizódokban, nehéz kiemelni egyet, de talán a leginkább szomorú, a leginkább szívet hasító Jasper levele volt, már akkor visszahozta a régi emlékeket, mikor Clarke megtalálta, ám most, hogy lassacskán megismerjük a tartalmát, még égetőbb, még aktuálisabb, mint eddig.
Az utolsó jelenet a völgyben pedig igazi pofont adott nem csak a szereplőknek, hanem nekünk is – és pontosan ezekért a hihetetlen, jól átgondolt és izgalmas fordulatokért éri meg nézni a The 100-ot!
Szerző
