Neil Gaiman: Death – Halál (Teljes gyűjtemény)

Képzelj el egy kb. 16 év körüli lányt. Fekete naci, fekete pántos felső, nyakában ankh kereszt, fekete haj, sötét smink. Haláli jó fej, ajkán huncut mosoly, bölcs és valójában időtlen idők óta létezik. Kortalan és amíg van élet, addig ő sem megy nyugdíjba…

„A halál oly természetes, mint a születés.”

Neil Gaiman stílusának egyedi és különleges esszenciája van. És ez nem csak a regényeiből, meséiből és novelláiból tűnik ki, hanem a képregényeiből is. Legalábbis úgy gondolom, hogy nem csak a napokban megjelent Death – Halál című képregénye igazi, hamisítatlan Gaiman, hanem a Sandman sorozata is. Nem is volt kétséges, hogy a legújabb képregényét olvasnom kell.

Valamivel több, mint háromszáz oldalon át, két hosszabb (Az élet mindig drága, Egy teljes élet) és több rövidebb történeten (Szárnyainak suhogása, Álarc, Téli mese, A kerék, Halál és Velence), valamint egy képgalérián illetve egy üzeneten keresztül kísérhetjük végig Halál történetét, mondanivalóját és azt a sok-sok dolgot, amire fel szeretné hívni az író a figyelmet. Didin keresztül igyekszik közvetíteni az élet fontos dolgait, azt, hogy szerinte mi számít igazán. Lehetsz gazdag, lehetsz sikeres, de mit sem ér az egész, ha nem vagy boldog és utálod azt az életet, amit éppen élsz. Lehetsz fiatal és lázadhatsz, de mi jó ebben, ha egyedül vagy és nincsenek barátaid. Utálhatod a munkádat, de ezzel csak magadnak ártasz, tehát próbáld meg pozitívan szemlélni a világot, lásd meg a jó oldalát a dolgoknak. És ez csak pár olyan tanulság, amit a sorok között megtalálhatsz, ha kezedbe kaparintod a könyvet.
Ezek mellett pedig szórakoztató történeteket kapsz, amelyekben teljesen el lehet merülni és egyszer csak azt veszed észre, hogy fogynak a lapok, megnézed a rajzokat, képeket, és hipp-hopp már a kötet felénél jársz. Aztán ha még egy kicsit tovább olvasol, akkor azon kapod magad, hogy Halál éppen elköszön, akarom mondani, a szelektív hulladékgyűjtésre hívja fel a figyelmet, a könyvet pedig be lehet csukni, mert bizony itt a vége.

A karakterek igazán sokszínűek. Halál szimpatikus, egyáltalán nem olyan, mint ahogy a Nagy Kaszást képzeljük, ugyanis nem csak egyszerűen elragadja az embereket, hanem inkább átkíséri őket a Naptalan földre. Gaiman a többi szereplőt felruházta az emberek esendő tulajdonságaival és igyekezett olyan karaktereket megalkotni, hogy szinte mindenki megtalálja azt, akivel azonosulni tud. Akad lázadó tinédzser, egyedülálló anya, saját útját kereső felnőtt férfi, nyíltan alkot homoszexuális karaktereket és önfeláldozó személyeket. Halállal való találkozás következménye szinte minden esetben a karakterfejlődés. Hangsúlyozom, szinte.

Képregény lévén pedig ugye telis-tele van a mű izgalmasan kivitelezett illusztrációkkal. Az én személyes kedvencem, a borítót is megálmodó Dave McKean, illetve az utánozhatatlan Chris Bachalo, de nem érheti panasz Mark Buckingham, Mike Dringenberg, Colleen Doran, P. Craig Russel, Malcolm Jones III, Mark Pennington és Jeffrey Jones munkáját sem. Mind kiváló művészek és rajzaikkal emelték a kötet művészi értékét. Nem elhanyagolható a színező mesterek – Steve Oliff, Matt Hollingswort, Daniel Vozzo, Lovern Kindzierski, Jon J Muth, Alex Bleyaert és Rob Ro – munkája sem.
A főbb szereplőket Neil Gaiman mellett Sam Kieth és Mike Dringenberg alkották és a magyar fordítást pedig négy kiváló úrnak, Bayer Antalnak, Benes Attilának, Holló-Vaskó Péternek – akivel nem is olyan régen készítettünk egy igen jó hangulatú interjút – és Totth Benedeknek köszönhetjük. Benes Attila kivette részét a betű- és műszaki szerkesztésből, a teljes művet pedig Koncz Ákos szerkesztette kész egésszé.
Ez volt életem első hosszabb hangvételű képregénye és megfogott, elvarázsolt, sőt lelkem mélyéig hatolt. Köszönöm a Fumax Kiadónak és mindenkinek, aki ezen a fergeteges alkotáson dolgozott, hogy lehetővé tették a megjelenést.

Neil Gaiman: Death – Halál című képregényében életre hívja a halált, megszemélyesíti, felruházza emberi tulajdonságokkal, miközben arra is próbál megtanítani, hogy ne félj a haláltól, és értékeld az életet! Olvasd el Te is, nem hiszem, hogy csalódni fogsz benne.

„Még látjuk egymást.”

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.