A Netflix első Marveles nagydobása igazán merész húzásnak indult, és beváltotta a hozzá fűzött reményeket, mivel kitágította a képregényes és sorozatos világ határait, megtartva azok esszenciáját, de egy új és élhetőbb pályára állítva őket. Ugyan az első évadról Orlissa írt, én átvettem tőle a stafétát, bedaráltam az első évadot, majd a másodikat is, ami közel sem volt annyira jó, mint az első.

Fisk (Vincent D’Onofrio) birodalmának bukása magával rántott rengeteg bűnözőt, és megannyi bűnszervezetet, azonban a Pokol Konyhája nem az a hely, ahol sokáig vákuum marad az alvilágban, és már meg is jelennek New York utcáin. Daredevil (Charlie Cox) így nem sokáig pihenhet, ráadásul felbukkannak páran a múltjából is, és bár Stick (Scott Glenn) felkavaróan érkezik, mégis Elektra (Élodie Yung), az, aki igazán felkavarja az állóvizet.

Ráadásul felbukkan az utcán egy hihetetlen alak, aki nem kegyelmez senkinek, és számolatlanul mészárolja a bűnözőket – a város önjelölt védelmezője pedig éjjel Daredevilként igyekszik utánajárni ennek a férfinak, míg nappal ügyvédként próbál a nyomára bukkanni, míg végül találkoznak.

Amennyire odáig voltam a sorozat első évadáért, akkorát csalódtam a másodikban. A készítők mindent bele akartak nyomorgatni ebbe az egy évadba, szinte úgy, mintha nem lenne holnap. Kaptunk egy rejtélyes szerelmi civódást, és ősi gonosz eljövetelének ígéretét, egy megkérdőjelezhető mészárost, és mindeközben végignézhettük, ahogy Matt Murdock minden egyes dolog után nyavalyog. Nem viccelek, a korábbi Matt, aki keményen kiállt, most egy hiszti géppé változott, aki kocsányon lógó szemekkel követte egyik nőt a másik után, miközben teljesen szétcsúszott.

Matt Murdock csupán két dologgal nem foglalkozott: a város megmentésével és a jogi védelemmel, ezzel szemben minden egyes alaklommal, amikor amúgy indokolatlanul felbukkant Elektra, akkor azonnal könnyes pocsolyává vált, és kiskutyaként követte a nőt.

A történet meg, hát, széthullott, méghozzá darabjaira, akadtak ugyan szerethető szálak, például Foggy (Elden Henson), Matt korábbi üzlettársa most is, mint mindig, zseniális volt. A Punishert alakító Jon Bernthal pedig gyakorlatilag ellopta a show-t a főszereplő elől – és milyen jól is tette! Ha ő nincs, valószínűleg már agybajt kaptam volna Matt aka Dardevil indokolatlan Elektra mániájától.

Elektra, nos, az első casting híreknek kifejezetten megörültem, tetszik, hogy eltérünk a hollywoodi kliséktől, és visszatérünk a nő eredeti származásához (bocs, Jennifer Garner, az Elektra film rossz volt, de ez nem rajtad múlt). De amit kihoztak a karakterből, az már olyan szinten fájt, hogy karcolta az agyamat. Értem én, hogy egy kissé kaotikus szereplőt akartak megalkotni, amit lehet is, de egy embernek, egy személyiségnek vannak megszokott dolgai, és van egy sémája, ami szerint él és döntéseket hoz, azonban az íróknak semmi fogalma sem volt, hogy mit akarnak kezdeni Elektrával, ezért minden vackot beleírtak, ami csak az eszükbe jutott, ezzel egy hiteltelen, idegesítő és rendkívül élettelen szereplőt alkotva.

A tizenhárom epizódot tartalmazó második évad minőségileg nagyot zuhant, talán ez is okozta, hogy személycserék történtek, és a harmadik évadot már egy egészen más összeállítású stáb veszi kézbe. Remélhetőleg több hangsúlyt fektetve Daredevilre, meg úgy az igazságra, mint a nők utáni rohangálásra.

Szerző

Avatar
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .