Philip Pullman: Külvárosi királynő (Sally Lockhart 4.)

Bár ez a kötet a Sally Lockhart sorozat negyedik köteteként van jegyezve, én inkább kiegészítő kötetnek könyveltem el, mivel itt már nem Sally játszotta a főszerepet, hanem pár régi és egy új ismerős. Azonban minden Sally Lockhart-rajongó örömére az ifjú asszony is vissza-visszatér egy-egy jelenet kedvéért.

Még valamikor a 2000-es évek vége felé ismerkedtem meg Philip Pullman, Sally Lockhart kalandjairól szóló ifjúsági regényeivel. A Geopen Kiadó után az Alexandra karolta fel a történetet és az első három kötetet új, modernebb borítóval piacra is dobta. A borítók akkor magukkal ragadtak, akárcsak Sally története, így egy kedves ismerősömnek szóltam, aki az Alexandránál dolgozott, hogy amint jön a negyedik kötet, szóljon. Végül a Külvárosi királynő már nem kapott új kiadást, így éveket kellett várnom, hogy egy példány felbukkanjon végre a piacon.

Mielőtt elkezdtem a könyvet, utána olvasgattam mások véleményének, így már felkészülve vetettem bele magam az „álSally”-sztoriba. Az előző kötetekből már jól ismert fiatalok, Adelaide és Jim térnek vissza, és csatlakozik hozzájuk egy új, kedves ifjú hölgy, Becky is. Azonban, mivel hét-nyolc év is eltelt már, mióta olvastam a könyveket, nekem Jim és Adelaide is frissen megismerhető karakterek voltak.

A történet középpontjában Adelaide, Jim, és Becky harca áll. A fiatalok erejüket és tudásukat nem kímélve kiállnak megvédeni Razkaviát, egy majdnem ismeretlen országot, amelyet a körülötte elterülő Németország, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia is igyekszik saját fennhatósága alá vonni, főleg igen jövedelmező bányái miatt. A fiatalok barátokat, támogatókat és ellenségeket ugyanúgy szereznek, mint ahogy tanúbizonyságot tesznek talpraesettségükről, bátorságukról.

Becky és Jim karakterét kifejezetten kedveltem, viszont Adelaide-nak nem igazán sikerült belopnia magát a szívembe. Valószínűleg ennek az lehetett az oka, hogy többször is lekezelően bánt Beckyvel, holott a lány csak segítette őt a történet legelső betűjétől kezdve az utolsóig. Ezzel együtt Adelaide volt az is, aki a legnagyobb karakterfejlődést mutatta, hiszen egy analfabéta fiatal leányzóként ismerjük meg és végül mint harcostól búcsúzunk el, aki hajlandó hatalmas áldozatokat hozni egy olyan országért, amit eddig nem ismert. Példaértékű ahogy a fiatal lány kiáll az emberekért.

Bár a történetből erősen hiányoltam Sally karakterét, hiszen csak pár jelenet erejéig bukkant fel, mégis teljesen egésznek éreztem a sztorit. Jól komponált, szórakoztató, könnyen érthető, értelmezhető ifjúsági irodalom, Philip Pullmantól megszokott kalandokkal, izgalmakkal. Az író urat az egyik legkiválóbb ifjúsági kalandregény írónak tartom. Neki köszönhetőek továbbá Az Úr sötét anyagai, valamint A városszéli banda kalandja sorozatok is. Előbbi nagy kedvencem, és első kötetéből (Északi fény) Az arany iránytű címmel filmet is forgattak Nicole Kidman, Dakota Blue Richards és Daniel Kraig főszereplésével.

Összességében a Külvárosi királynő – bár nem igazi Sally Lockhart-történet – mégis visszaadja az első három kötet hangulatát, szórakoztat, küzdelemre, kitartásra tanít és arra is, hogy mindig kiálljunk a jó és nemes ügy mellett.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..