Robin O’Wrightly: Erelem – eszetlen szerelem (Erelem 1. rész)

Jártatok már Abszurdiában? Nem? Én már igen, még az év elején. Szerintem ez egy párhuzamos univerzum, amely majdnem olyan, mint a mi világunk azzal az apró különbséggel, hogy Abszurdiát Robin O’Wrightly alkototta meg, kifejezetten az Erelem (eszetlen szerelem) című könyve kedvéért. Igaz a nevet én találtam ki, pont az előbb – nincs levédve, lehet, hogy másnak is eszébe jutott már.


Figyelem! Ezt a könyvet senki se úgy vegye a kezébe, hogy most aztán elmerülök a romantikában, mert akkor csalódnia kell. Ha arra számít, hogy egy vicces, poénos könyvet fog olvasni, ami megnevetteti és még romantikával is fűszerezett, akkor viszont jó helyen jár.

Ez a történet kérem szépen a romantikus nyálregények – nem, nem lányregényekre gondoltam – kicsúfolása, mégpedig nagyon életszagú módon. Két ember, egy nő és egy férfi egymásra találásáról, szerelembe eséséről, az egymásért küzdéséről szól. Robin pedig mindezt teljesen abszurd módon tálalja. Pont olyan fordulatokkal, ahogy az életben esélyed se lenne rá, de legalábbis nem ennyi szerencsétlenséggel egymást követve.
A kötet negyedénél tartottam, és azt láttam, hogy szinte minden úgy történik, mint az életben is. Jó pasi, jó csaj, hormonok az egekben, feromon száll a levegőben, ők meg akármennyire is szeretnék bedobni magukat, általában egy összefejelés, italborogatás lesz a vége, na meg a nevetés. Akár az életben, amikor a nagy dobásra készülünk. Elképzeljük, hogy most aztán megmutatjuk és elcsábítjuk a másikat, persze pont ezekben a pillanatokban vagyunk a legesetlenebbek.
Azonban a könyv második fele nem annyira fogta meg az én ízlésemet magának. Kerültek a történetbe erőltetett és gusztustalanabb – persze a maga abszurd módján – poénok is, amit egyébként nagyon sokan méltattak és kevésnek tartottak egy ilyen jellegű könyvhöz képest. Nekem viszont bőven elég volt így is. Jelleg ide, jelleg oda, van amit nem fogad be a gyomrom.
Ahogy haladtam előre a történetben be kellett látnom, hogy hol csak a romantikus regények kicsúfolása, hol magának az életnek is. Robin olyan tükröt állított az olvasói elé, amelyben meglátják saját magukat, a hibáikat és mégis jót tudnak nevetni rajtuk, miközben bólogatni kezdenek egy-egy résznél.

A karakterek tekintetében nem dolgozik túl összetett jellemekkel, legalábbis ami a két főhőst illeti, de ez tudatos és fontos eleme a történetnek. Enyhén butácska leányzó mellé társul egy önértékelési problémákkal küzdő férfi. Bevallom nem sikerült igazán megkedvelnem sem Tildát, sem pedig Cliftont, ellenben Tilda húga, Janet nagyon szimpatikus fiatal leányzó. Természetesen az összes szereplőnek fontos üzenete van az emberek számára. Úgy gondolom, hogy ez nem más, mint hogy: Nézz magadba és lásd meg a hibáidat! Ezek mellett pedig jó ha észreveszed a jó tulajdonságaidat is! Karakterfejlődés elenyésző, de azért fellelhető már ebben, az első kötetben is. Igen, jön a folytatása, már idén ősszel az Erelemkettő (duplán eszetlen szerelem) címmel is összefuthatunk, ha ebben a stílusban kutatunk olvasnivaló után. A második részben pedig ott folytatódik a szerelmesek kalandja, ahol itt, az elsőben abbamaradt. Azután pedig Robin egy harmadik kötettel is meglep bennünket, mégpedig a Mexerelem (triplán eszetlen szerelem) című kötettel.

Ki kell emelnem, hogy Robin valami újat is belevitt a regényírásba. Kifejezetten üdítő volt olvasni, ahogy beszélget a karaktereivel, beszólogatnak egymásnak. Olykor viszont úgy tűnt, mintha maga a könyv beszélne hozzá. Abszurd nem? Szerintem inkább eredeti megoldás.
És mivel Robin O’Wrightly, Szabó Borka néven illusztrátor is, ezért nem hiányozhatnak a kötetből a vicces rajzok sem, amik csak még jobban színesítik a történetet.

Ami még nagyon szimpatikus volt, hogy olyan valós problémák is említésre kerülnek, mint hogy az emberek felszínesek és főként önmagukkal foglalkoznak. Hogy nem vesznek észre vagy nem akarnak észrevenni maguk körül semmit és senkit. Egyszerűen átlépnek másokon, a problémáikon. Vagy pont a saját magukban talált hibák és azok elfedése érdekében foglalkoznak másokkal. Tipikusan a szálka és a gerenda esete.

Összességében azt kell mondanom, hogy egy humorral erősen fűszerezett poéngyár ez a könyv. A sztori az élet, a szerelem kicsúfolása, esetenként fárasztó és undi, mégis figyelemfelkeltő bizonyos problémákkal kapcsolatban. Olvassátok el! Lássuk, Nektek hogy tetszik?

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..