Reverie S01E04 – Blue Is The Coldest Color

A Reverie alkotói ismét egy tempósabb epizóddal rukkoltak elő erre a hétre, és a múltkorihoz hasonlóan újra teret kaptak az érzelmesebb jelenetek is. Ezen felül azonban tartogatott még egy-két meglepetést a széria, hiszen behoztak egy olyan mellékszálat és szereplőt, amik kicsit megkavarták most az állóvizet, ám kizárólag pozitív értelemben. Nem tudom, mennyire tervezik tartósra ezt a változtatást az írók, ám mindenképp érdekes lenne ha továbbvinnék ezt az ívet.

Marát (Sarah Shahi) hallucinációi ezúttal nagyon veszélyes terepre csalogatják, hiszen miközben azt hiszi, hogy testvére házában van, valójában az út közepén ácsorog, és majdnem elüti egy autó. Főhősnőnket végül Oliver Hill (Jon Fletcher) menti meg, aki az Onira-Tech egyik alapítója volt és ő volt a program 2.0-ás verziójának első tesztelője is. Oliver azt állítja, hogy a program által kiváltott hallucinációk maradandó pszichés károkat okoztak nála, és óva inti Marát a Reverie további használatától. Mara kérdőre vonja csapattársait a sráccal kapcsolatban, akik egytől egyig azt állítják, hogy Olivernek már a Reverie előtt is gondjai voltak. Eközben egy rejtélyes idegen (David Rogers) eltulajdonít az Onira-Techtől egy készüléket, amit egy gyógyszergyár kirablásának lemodellezésére akar felhasználni. Amikor azonban Mara és Charlie kihallgatják a férfit, érdekes dolgokra derül fény.

Annyi remek momentum volt ebben a részben, hogy akár egy esszét is lehetne belőle írni – eddig talán ez a legjobb epizód számomra, és még mennyire az elején járunk! Először is, Oliver karakterének behozatala ügyes húzásnak tűnik. Ugyan nem ő az első, aki valamiféle kritikát fogalmaz meg a Reverie-vel kapcsolatban (ha visszaemlékeztek, ugye múlt héten is volt egy feleség, aki perelni akart), ám eddig ő az egyetlen, aki veszélyes is lehet a többi szereplőre nézve, hiszen Charlie elmondása szerint távoltartási végzést szabtak ki rá. Továbbá, külön ütőkártya Oliver kezében, hogy alkotóként és felhasználóként is tetőtől-talpig ismeri a 2.0-ás Reverie-t, amit a cég lassan közprédává akar nyilváníttatni a tesztfázis végén, úgyhogy biztosan nem véletlen, hogy pont most bukkant fel a srác.

Az epizód csúcsa egyértelműen a rejtélyes hacker, Glenn és az ő sztorija: egy bezárkózó, kényszerbeteg fiatalemberről van szó, akinek egyedüli barátai a szomszédban lakó hölgy, Liz (Erica Luttrell) és az ő beteg fia, Quincy (Justin Claiborne). Nem akarok nagyon spoilerezni, de annyit elárulhatok, hogy Glenn nem poénból és nem a saját érdekéből folyamodik lopáshoz, hanem egy abszolút önzetlen, nemes cél vezérli. Ami még zseniálisabbá teszi az ő történetét, hogy egy komoly pszichés gondokkal küzdő férfi elevenedik meg előttünk, akinek éles esze mellett a nagy szívében rejlik az ereje, és aki másokért képes szembeszállni betegségével. És itt szeretném megdicsérni Mickey Fishert és csapatát, amiért nekik végre sikerült normálisan színre vinniük a kényszerbetegséget – mert hogy nem csak mániákus kézmosásból és túlzott rendmániából áll ez a betegség!

Ezen a ponton engem megvett nemhogy kilóra, de tonnára a Reverie, és az eddig látottak alapján hétről-hétre csak fejlődik ez a sorozat – azt hiszem, egy új örök favorit van kialakulóban!

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..