Pilotmustra – Take Two (2018)

Szeretem a kellemes meglepetéseket, és úgy néz ki, a Take Two is az lesz számomra. Abszolút véletlenül találtam rá erre a sorozatra, gyanútlanul és céltalanul böngészve az IMDb-t, és elsőre megfogott a sztorija. A leírás alapján egy könnyed és vicces zsarukomédia-szerűséget vártam, ami nem olyan nagy durranás, de a végeredmény mégis szórakoztató. Kijelenthetem, hogy nagyjából ezt is kaptam, megfűszerezve egy jó nagy adag cukisággal, ugyanakkor a történetvezetés és a karakterábrázolás a vártnál komplexebbre sikeredett már a legelső epizódban is.

Sam Swift (Rachel Bilson), az egykori balhés színésznő épp a rehabról szabadul, és minél előbb vissza szeretne térni régi mesterségéhez, azonban aggasztja a tény, hogy múltja miatt senki nem veszi fel. Barátnőjánek, Sydneynek (Heather Doerksen) és kapcsolatainak hála gyakorlatilag az ölébe pottyan egy új szerep, miszerint egy magánnyomozót kéne alakítania. Sam korábban szinte kizárólag rendőrségi sorozatokban szerepelt, így fogalma sincs arról, milyen is egy ilyen ember valójában. Hogy szerepét a lehető leghűbben tudja eljátszani, egyenesen egy valódi magánnyomozóhoz, Edhez (Eddie Cibrian) megy, aki finoman fogalmazva, nem várja éppenséggel tárt karokkal a hölgyet. Ed végül, Sam hosszas unszolására belemegy, azzal a feltétellel, hogy csak kevésbé veszélyes küldetésekre kísérheti őt el. Ez egy darabig működik is, ám a két új partner kezdésből egy elég komoly ügybe keveredik, ami bonyolultnak és kockázatosnak tűnik, ám mindenképp a végére akarnak járni.

Az alapsztori abszurdnak hathat, ám ugyanakkor remek komikumforrás, és az írók szerencsére le is ütötték a magas labdákat. Adott egy nyomozó páros, akinek egyik tagja a túlzottan lelkes és beszédes újonc (Sam), a másik pedig a kissé mogorva és magának való, ám annál jobb szakember (Ed). Bilson is Cibrian között bámulatos a kémia – komolyan mondom, egyáltalán nem számítottam arra, hogy ilyen jól fog működni ez a duó, mert azt leszámítva, hogy néha tényleg egymás agyára mennek, tökéletesen kiegészíti egymást a két jellem és remekül tudnak együtt dolgozni, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy izgalmas lesz megfigyelni őket a későbbiekben is. A történet emellett még rendkívül meta is, hiszen egy tucatnyi zsarufilmes klisére reflektálnak már a pilotban is, és ugyan nem tudom, valójában mennyire jártak utána az igazságnak az alkotók, nekem így laikusként úgy tűnt, megcsinálták a házi feladatukat.

A pazar összképbe azért itt-ott belerontott azért két apróság, ami zavart. Egyrészt az első részben pont egy olyan ügyet kapnak a főszereplőink, ami annyira komplex, hogy akár az egész évadban el lehetett volna nyújtani a nyomozást, ám Sam és Ed mindezt negyvenöt perc alatt megoldották. Ha egyébként továbbra is ilyen jó lesz a sorozat minősége, de inkább heti ügyekkel fognak operálni, nekem az is tökéletes, csak picit bennem van az az érzés, hogy ez egy elszalasztott lehetőség volt az alkotók részéről. A másik problémám, hogy Rachel Bilson játéka egyelőre picit feszesnek tűnik, főleg Eddie Cibrian mellett, aki olyan természetesen és lazán hozza Ed szerepét, mintha kifejezetten neki íródott volna. Nyilván ezen is lehet még javítani a szezon folyamán, úgyhogy ezzel még nincs minden veszve.

Összességében egy rendkívül szórakoztató, vicces, aranyos, ám olykor fordulatos és izgalmas pilottal ajándékozott meg minket a Take Two stábja. Én pedig ezek után tűkön ülve várom a folytatást!

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..