Coma (2012)

Nemrégiben bukkantam rá erre az egyébként hat éve készült minisorozatra. Annyira nem kenyerem a kórházi dráma, ám egy kis thrillerrel vagy éppenséggel sci-fivel megfűszerezve már egyből érdekesebbnek hat. A Coma e három zsáner egyvelegével kecsegtetett, azonban a végeredmény már nem lett annyira fényes: Ugyan bűn rosszra sem sikeredett a kétrészes minidráma, sajnos azonban erősen az „egyszernézős”-kategóriába zsúfolható.

Susan Wheeler (Lauren Ambrose) egy lelkes orvostanhallgató, aki most kezdi gyakorlatát a Peach Tree Memorial kórházban, kis csoportját a fő sebészeti rezidens Mark Bellows doktor (Steven Pasquale) irányítja. A fiatal hölgy azonban nem sokáig élvezheti az új feladatával járó kihívásokat, hiszen a kórház neve rövid idő alatt bemocskolódik, amikor páciensek sora esik kómába látszólag egyszerű, rutinműtétek kellős közepén. Susan egy darabig megpróbálja folytatni a gyakorlatot, ám az újabb és újabb kómás esetek felkeltik érdeklődését és egyéni nyomozásba kezd, amibe rövid időn belül Bellows doktor is csatlakozik, mindketten pozíciójukat veszélyeztetve vágnak bele a műveletbe. A diák és mentora kutatásuk alatt sorra fedeznek fel furcsábbnál-furcsább dolgokat, ám akárhányszor közelebb kerülnek a megoldáshoz, valaki szabotálja őket.

Kezdjük azzal, hogy van egy remek alapkoncepciónk, amihez tökéletes helyszínek és tehetséges színészek társulnak. Ugyan nem eredeti történetről van szó, hanem egy könyvadaptációról, mégis van potenciál a sztoriban. Lauren Ambrose-t még a Torchwood negyedik évadából ismerem, ami ugyan felemásra sikeredett, Amborse teljesítményével ott sem volt bajom. Mi ront bele az összképbe mégis? A válasz egyszerű: az írók a ludasok, de nem is kicsit. A drámát jól építik és a feszültségkeltéssel sincs semmi baj, minden mással viszont igen, hol többé, hol kevésbé.

Ki is fejtem, mire gondolok pontosan. Először is, a történetvezetés rendkívül kiegyensúlyozatlan. Egy kétszer kétórás minisorozatról van szó, amiben annyi felesleges tartalom van, hogy azt maximum kétszer egy órára bőven redukálni lehetett volna. Ehelyett rengetegszer lassítják üres, jelentéktelen mellékkarakterek és egy erőltetett szerelmi szál is a cselekményt. Ha már szóba kerültek a mellékszereplők, sajnos a főbb jellemek sem annyira kiforrottak, mint lehetnének, Susan és Mark is konkrétan a Mary Sue-ság határán táncolnak. A végkifejletet is sikerül az alkotóknak azzal elrontaniuk, hogy túlságosan hihetetlenre és megmagyarázhatatlanra alakítják azt.

Nem mondom, hogy büntetni lehetne ezzel a szériával, de túl sokat sem lehet elvárni a Comától – nem véletlen az IMDb-n az 5,8-as értékelés. Egyszer jó volt, de repetát nem kérek belőle.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..