Adam Driver igenis jó színész – Logan Lucky – A tuti balhé (2017)

A Star Wars hét és nyolc szörnyűségei után szükségem volt egy filmre, egy amolyan bizonyítékra, hogy Adam Driver igenis jó színész, aki képes a maximumot nyújtani, már ha a forgatókönyv egy olyan karakter megformázására ad neki esélyt, ami valódi, és élhető.

Jimmy Logant (Channing Tatum) éppen most rúgták ki a munkahelyéről, miközben teljesen le van égve, testvére, Clyde (Adam Driver) pedig egy olyan kocsmában csapos, ahol szó szerint állandóan piszkálják azért, mert elvesztette az egyik karját. A Logan testvérpárnak lassan elege lesz az általuk csak Logan-átokként emlegetett balsorsnak, és úgy döntenek, a maguk kezébe veszik az irányítást. Jimmy fejében pedig megszületik az ötlet az évszázad bűntényére: rabolják ki a híres pályát, ami a NASCAR autóverseny ideje alatt kész kincsesbánya. A rabláshoz azonban nem elegek ők ketten, kell egy kasszafúró, aki amúgy jelenleg a börtönbüntetését tölti, néhány pénzéhes jóbarát, egy kis szerencse, meg egy nagy adag tervezés is.

Nos, előre lelövöm a poént: Adam Driver jó színész, méghozzá kiváló, és képes egy olyan suttyó karaktert, mint Clyde is, színnel és élettel megtölteni, miközben az amúgy igen lassú főszereplőnk hangjával komoly társadalomkritikát is megfogalmaz – volt katonaként semmi tiszteletet nem kap, mert fogyatékkal élő, pedig pont azért lett az, mert hitt valamiben és hajlandó volt érte küzdeni!

Channing Tatumot sosem tartottam nagy színésznek (ellenben igen dekoratív), de úgy tűnik az évek alatt igyekezett minél többet tanulni a színészmesterségből, és ez igencsak meglátszott ebben a filmben. Tatum még mindig nem érdemel díjakat, de azért, mert hajlandó fejlődni, és jobbá válni, mint korábban, megérdemli a dicséretet.

A film talán legfurább karakterét a jelenlegi James Bond, vagyis Daniel Craig alakítja: Joe Bang a legjobb kasszafúró, aki extrém külsejével és különös gondolatmeneteivel nagyon összekuszálja a dolgokat, és pont ebben rejlik a varázsa.

A Logan Lucky eleinte egy buta kis suttyófalvi filmnek tűnik, de ahogy haladunk előre a történetben, és hámozzuk le a rétegeket, rá kell jönnünk, hogy bizony egy rendkívül jól megírt, okos filmmel van dolgunk, ami nem fél komoly kritikát sem megfogalmazni, miközben rendkívül érdekes és plasztikus karakterekkel operál, ráadásul olyan csavart dob be a történetbe, amitől minden nézőnek elakad a szava! Na, így kell jó filmet csinálni!

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..