The Shield – Kemény zsaruk (2002-2008), 1 – 7 évad

Szeretem előszedni a régi sorozatokat, amikből anno csak pár epizódot láttam, és bedarálni őket. A Kemény zsaruk is pont egy ilyen sorozat, ami bár nem túl régi, mégis a kilencvenes évek stílusát idézi. Ráadásul a produceri és írói teendőket Shawn Ryan látta el, akinek olyan nagyszerű szériákat köszönhetünk, mint az Angel vagy Az Egység.

A Los Angeles-i Farmington nem éppen az a része a városnak, amit a turistáknak előszeretettek mutogatnak: drogdílerek, lecsúszott alakok és prostituáltak szegélyeznek minden utcát. Ebbe a körzetbe helyezik át David Acavedát (Benito Martinez), aki egyúttal meg is kapja kapitányi rangját, azonban az őrsön nem túlságosan tisztelik a főnököt, mivel túl gyorsan jutott túl magasra, így úgy gondolják, nem elég jó vezető. Azonban akitől mindenki fél, az Vic Mackex (Michael Chicklis) és a kommandós társai, akik vasmarokkal szorongatják a helyi bűnözőket, vagyis, azokat, akikkel nem állnak egyességben.

Acevada új helyén nemcsak politikai pályáját akarja egyengetni, hanem megmutatni, mire is képes valójában, de ahhoz, hogy ezt megtehesse, alkut kell kötni az ördöggel. Azonban Vic élete sem fenékig tejfel, és míg egyre több pénzt igyekszik felhalmozni autista gyerekeinek, addig mindjobban csúsznak szét a dolgok a munkájában és a csapatában.

Aki esetleg látta már a Kemény motorosokat, annak lehet némi fogalma a Kemény zsaruk stílusáról és nyerésségéről – nem véletlen a címadás sem. És bár a motorosokat forgatták később, én mégis azzal kezdtem Kurt Sutter munkásságának tanulmányozását. A Kemény zsaruk egy rendkívüli sorozat, azonban még látszanak az alkotók hibái, sokszor fordulnak benne elő logikátlanságok, írói önkény, és hogy úgy varrják el a szálakat, ahogy nekik tetszik, nem pedig azt a történetvezetés megkívánná.

De minden hibája ellenére az összes krimisorozat összetenné a kezét, ha csak fele ilyen jó lett volna, mint a hét évadot megélt Kemény zsaruk, aminek a szereplőgárdája is igen illusztris: Michael Chicklis, C.C.H. Pounder, Walton Goggins, és Jay Karnes, akik egytől-egyig kiváló munkát végeztek. Szerencsére könnyű dolguk is volt, mivel rendkívül érdekes és plasztikus karaktereket kellett megformálniuk: egy magányos nyomozó, akiben van egy pici gyilkossági hajlam, egy végletekig igazságos nő, aki szörnyű betegséggel küzd, egy meleg rendőr, aki extrém vallásossága miatt saját magát tagadja meg, vagy éppen a főszereplő gengszter rendőrünk, aki minden bűne ellenére fantasztikus apa.

A sorozat nem mentes a filler epizódoktól, különösen mivel akkoriban nem feszes, kevés epizódra törekedtek a tévék, hanem hogy egy történetet minél jobban elhúzzanak. De tudjátok mit, még ezt is lehet benne élvezni, mert kórképet ad arról, hogy hogyan is működött a világ a kétezres évek elején, mikor még nem Helyszínelők szuperkütyüit néztük, hanem izzadó zsaruk rúgták szét az ajtókat.

Ráadásul parádés epizódszereplőket is kaptunk, szinte minden alaklommal, akik közül sokan még nem voltak ekkor sztárok, mint például Kristen Bell vagy Clark Gregg, vagy pedig már hatalmas nevek voltak, mint Glenn Close vagy Forest Whitaker.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..