The Halcyon (2017), 1. évad

Matt Ryan munkásságát a Constantine – amúgy igen méltatlanul kaszált – sorozat óta követem, így bukkantam rá a The Halcyonra is, ami bár nem az én megszokott néznivalóm, de olykor jó érzés kitekinteni a sci-fik és krimik halmazából és rátalálni valami egészen másra.

A második világháború elkezdődött, ugyanakkor a londoni Halcyon luxushotel vendégei számára a háborúskodás csak egy távoli csatazajnak tűnik. Vagyis tűnt, mígnem a háború, a szirénák és a repülőgépek meg nem jelentek, és a vérontás valósággá nem vált. De sem a világ, sem a munka nem állhat meg, így a Halcyon alkalmazottainak továbbra is végezniük kell a dolgukat, felkísérni a vendégeket, elkészíteni a tortákat, és levezényelni az esküvőket.

Általában nem szoktam történelmi témájú sorozatokat nézni, de mind a The Halcyon, mind a Picnic at Hanging Rock megmutatta nekem a műfaj igazi szépségét és erejét.

A csodás ruhák és múlt századi szépségek között azonban ott sötétlik a háború, a szenvedés és a halál, és a sorozat alkotói ezt nagyszerűen belecsempészték a szériába, és minden epizóddal közelebb hozzák a néző, na meg a szereplők számára a borzalmakat. Meg merem kockáztatni, hogy az utolsó két epizódban történt városbéli átkelés legalább olyan érzelmi sokkot képes kiváltani, mint Wonder Woman azon jelenete, ahol a harcmező gyötrelmeit és kínjait láthattuk.

A The Halcyon azonban nem csak a történelmi múlttal foglalkozik, hanem pici éllel, de megmutatja az akkori társadalmi berendezkedést: az arisztokraták fellengzőségét, a német-párti angolok eltűntetését, a gazdag férfiak szexista és megalázó tevékenységét, a dolgozó emberek kétségbeesését, vagy az első világháborút túlélők nyomorát.

Az illusztris angol színészek listáját még felsorolni is nehéz, és nem csak az angol nevek hosszúsága okán, hanem mert minden színész, a legjelentéktelenebb szerepekben szereplők is fantasztikus és kiváló munkát végeztek. Egyedül azt sajnálom, hogy Matt Ryan amerikai újságírót játszott, így sajnos azt a fantasztikus angol akcentusát elhagyta.

Én abban a hitben kezdtem el a sorozatot, hogy a maga egy évadával egy kellő lezárást is kapok, de a finálé kettévágása után rá kellett döbbenem, hogy bizony itt tervben volt a folytatás, csak az otthont adó csatorna elkaszálta a szériát. És bár nem szeretem a félbehagyott dolgokat, szerintem ebből a történetből nem lett volna szükséges egy második évad, ellenben egy erős és feszes, akár plusz 2-3 epizóddal operáló széria csodákra lett volna képes.

A The Halcyon egy remek sorozat, amit a történelmi dráma kedvelői biztosan élvezni fognak, és a műfaj nem rajongói (mint például én) is megtalálhatják benne a kedvtelést.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..