Pillants be a szürke zónába! – Hampuk Zsolt: Hatalomjátszma

Amikor elkezdtem olvasni még nem gondoltam, hogy ezt fogom végül mondani, de le a kalappal Hampuk Zsolt előtt. Első könyve, a Hatalomjátszma ugyan az én ízlésemnek nem teljesen hibátlan, azonban izgalmas, fordulatos, ízig-vérig gengszter krimi, megfűszerezve érzelmekkel és onnantól, hogy elkapja az embert nem is igazán akarja letenni.

A történet egy magyar származású férfiról szól, Francois Picoult-ról, aki még igen fiatal korában kerül közelebbi kapcsolatba az alvilággal, a maffiával. Innentől nincs megállás. Az intelligens, megfontolt és éppen emiatt csendes fiatalember ebben a világban igyekszik boldogulni, egyre feljebb jutni, mígnem az ölébe hullik élete első igazán nagy üzlete. Hogy birkózik meg a dologgal? Vajon képes-e helytállni ármánykodás, gazdasági és politikai manipulációk között? Derítsétek ki Ti is, én már tudom a választ!

Bevallom először igencsak tartottam ettől a történettől mégis ott volt bennem a kíváncsiság, az érdeklődés, hiszen mostanában több, igen kiváló krimit volt szerencsém olvasni. Reménykedtem benne, hogy ez a Hatalomjátszma esetében sem lesz másképp. Sajnos azonban a negyedéig nem igazán tudtam hova tenni a sztorit, nem ragadott el, nem tudtam belemélyedni igazán. Az már az elején látszott ugyan, hogy nem kevés háttérmunka, kutatás, valódi tudás áll a mű megszületése mögött, de valamiért mégsem tudott meggyőzni. Talán ez azért is lehet, mert az elején igencsak visszarepít az időbe, még Francois fiatalkorába, amikor én magam is gyerek voltam. Talán attól is éreztem ezt, mert az én ízlésemnek sok volt a politikai töltet és teljesen hatalmába kerített az érzés, hogy ezt a könyvet igazán a férfiak tudnák, tudják és fogják is értékelni. Szerencsére, ahogy haladtam előre egyre jobban tetszett, egyre inkább beszippantott a sztori, egyre inkább kezdtem azt érezni, hogy ez a könyv a nőket is el tudja csábítani.

Francois felnőtt férfi lett, jó játékos és megfontolt ember. Nagyon szimpatikus karakter annak ellenére, hogy nem éppen a fehér gazdaság területén tevékenykedik. Ahogy ő mondja, gazdasági tanácsadó és közvetítőként dolgozik nem ingatlanfejlesztési ügyekben. Tudja mit akar, tudja kit akar, felelősségteljes, ismeri a saját céljait, tudja, hogy hova szeretne eljutni. Engem meggyőzött. Igazából az egész történeten keresztül követhetjük végig a fiatalember karakterfejlődését, de hát valahol erről is szól ez a könyv.

Az egyetlen problémám a történet szerkezeti felépítésével volt. Ahogy említettem már fent is, az én ízlésemnek nem hibátlan. Mégpedig azért, mert nagyon ugrált az időben, ami miatt kicsit nehezen követhető volt számomra. Nagyon kellett figyelnem a dátumokra. Szerintem élvezhetőbb lenne, ha egy idővonalat követne. Persze ebben is megláttam a lehetőséget. Erősen össze tudtam kapcsolni a borítón látható sakkfigurákkal. Ugyanis – bár nem tudok sakkozni – valahogy a sakk lépései, a logikai csavarok ugrottak be erről a szerkezeti felépítésről. Sokszor nem csak sakkjátszmakén, hanem úgy is láttam magam előtt a történetet, mint egy folyót, ahogy egyre inkább beletorkolnak a kisebb patakok és egyre inkább egy irányba haladnak tovább együtt. Ergo, idővel teljesen érthető és világos lett a sztori.
Üdítő élmény mindig, ha egy könyvbe minimális mennyiségű helyesírási baki kerül, ezt pedig a Hatalomjátszmától maradéktalanul megkaptam.
Visszatérve a borítóra még egy kicsit, úgy gondolom, igazán beszédes és abszolút illik a történethez. Kiváló választás volt a sakkfigurák alkalmazása a vérrel együtt.

Kérem szépen, ezt a könyvet érdemes volt megírni és elolvasni. Bár nem szeretem a politikát, nem érdekelnek sem a maffia, sem a szürke zónás gazdasági ügyletek, mégis értéket kaptam, értéket képvisel. Szókimondó, életszagú, valóságon alapuló, rengeteg információval arról a társadalomról, amelyben élünk. Akármennyire is nem áll az alvilág az érdeklődésem középpontjában, akármennyire is nem tartom hibátlannak a könyvet, mégis érdekes és izgalmas olvasmány, rengeteg háttérmunkával. Ezek közül egyet, a kedvencemet muszáj is kiemelnem. Zsolt nem hagy kétséget afelől, hogy a filmek mennyire becsapósak tudnak lenni. Részletesen leírja, hogy a kloroformmal való elkábítás nem úgy működik a valóságban, mint ahogy azt a filmvásznon láthatjuk. Az ilyen és ehhez hasonló tényközléseket nagyon szerettem.
Az író úr stílusa is szerethető. Szépen fogalmaz ott, ahol arra szükség van, nem szájbarágós, nem túlmagyarázós, pont annyit mesél, amennyit kell. A leíró részek és a párbeszédek harmonikus együttest alkotnak és a durvább eseményeket is úgy fogalmazta meg, hogy az egy gyengébb gyomrú olvasónak is befogadható legyen.
Valamint odavoltam a függővégért is és kétségbeesve tapasztaltam, hogy elfogytak az oldalak. Kérem, mikor jön a folytatás?

Szóval a kezdeti félelmem ellenére jó szívvel ajánlom ezt a könyvet nem csak férfi olvasóknak. Hölgyeim, bátran vegyék a kezükbe! Biztos vagyok benne, hogy Francois-t meg fogják kedvelni, és kellemes, olykor borzongató percekkel fogják gazdagítani az olvasásra szánt idejüket.

Hampuk Zsolttal készült interjúnkat pedig itt tudjátok elolvasni.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..