Sleeping Beauty

Miért van az, hogy én mostanában csak fura filmeket látok? Oké, tényleg nem néztem mostanában túl sok mindent, de hogy az utóbbi pár mind fura, az már nem lehet véletlen. Főleg ez a film, na ez kifejezetten nem hétköznapi.

 

Főszereplőnk, Lucy (Emily Browning) egy teljesen kiégett egyetemista lány. Több rosszul fizető állásban dolgozik, hogy fizetni tudja a lakbért, de így is alig jön ki belőle. Szerelmi élete sem igazán van, a szex sem hoz semmi újdonságot számára, partnerei teljesen közömbösek. Barátai sem érdeklik igazán, egyedül a gyógyszerfüggő rokonával, Birdmannel érzi jól magát, akinek gyakran visz ebédet. Egyik nap talál egy állásajánlatot az újságban: csinos, fiatal lányokat keresnek, akik fehérneműben szolgálnak fel ételt és italt előkelő üzletemberek fura vacsoráin. Lucy el is kezd a cégnél dolgozni, később pedig a főnöke, Clara (Rachael Blake) továbblépést kínál neki. Bevesz egy gyógyszert, ami pár órára kiüti, olyan lesz, mintha aludna, befekszik meztelenül egy ágyba, és csak alszik, amíg egy gazdag férfi azt csinál vele, amit akar. De vajon mit?

Hát be kell valljam, ez a leírás már okkal izgalmasabb, mint maga a film. Általában valami hasonló szöveggel ismertetik a weboldalak, ami elég félrevezető, engem is sikerült becsapnia. Ez a ugyanis egy tipikus művész-(vagy inkább művészkedős) film. Minden nagyon nagyon lassan történik, nem a cselekmény a lényeg, és nincs végkifejlet. Az egész csak úgy megy, haladna előre, de nem hagyja, nem lesz benne csattanó vagy megoldás, nem érkezik meg sehova.

 

Amire leginkább hasonlít, az a valóság. Nem, nem a sztori, az tök beteg, hanem az előadásmód. Olyan, mint egy “igazi” valóságshow, nem olyan, amiket a TV-ben vetítenek, ahol kreált feszültség van. Inkább, mintha tényleg belenéznénk valakinek az életébe. A dolgok lassúak, nem túl izgalmasak, mert van olyan, hogy az emberrel nem történik semmi, csak végzi a napi teendőit. Az ember életének sincs mindig “csattanója”, pláne nem közben. Ha valakinek új állása lesz, abból nem lesz feltétlenül a világ legizgalmasabb sztorija. Ebben a stílusban elég jó lehet, de be kell valljam, én nem igazán élvezem az ilyet. Ha már sztorit villogtatunk – itt pedig van mit -, akkor zárjuk is le. Talán ez a legidegesítőbb az egészben. Lehetne belőle valami olyan, amire számítunk, és akkor biztos nagyon tetszene. 

Az viszont igaz, hogy ha olyan lenne, amilyennek a beharangozók alapján gondoljuk, akkor valószínűleg tucatsztori lenne, nem lenne benne semmi egyedi. A kérdés az, hogy mi a fontosabb, az egyediség vagy az elkápráztatás?

A kamerakezelés egyébként kifejezetten érdekes, a zene nélküli, néhol csöndes, néhol zajos felvételek még inkább ráerősítenek a más életébe beletekintős érzésbe.

Karakterfejlődést én egyáltalán nem látok benne, Lucy pont ugyanolyan közömbös és rideg a végén is, mint az elején, egyedül annyival lesz több, hogy érdekli, mi is történik vele, ha elkábítják. 

Rossz ez a film? Hát, nem is tudom. Érdekes, az tuti és nagyon nagyon fura. Aki a pucér csajok miatt nézné csak meg, az szenvedni fog, mert nincs benne olyan sok, cserébe viszont legalább annyi a pucér öregember is. Ha érdekel egy másképp haladó film, mint amit megszoktál, akkor érdemes lehet megnézni, de azt sem tudom biztosra mondani, hogy majd elgondolkodtat. Egy nagyon értetlen, hülye érzésed lesz tőle, amit nem nagyon tudok bekategorizálni.

 

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..