The 100 S05E10 – The Warriors Will

Ettől a héttől fogva bizony szemernyi kétsége sem lehet a nézőnek, hogy ki áll a jó és ki áll a rossz oldalon a The 100-ban!

Madi szervezete sikeresen befogadta a lángot, ám a lány olyan szörnyűségeket lát a múltban, ami félelemmel és aggodalommal tölti el – a korábbi parancsnokok tettei, a borzalmak, amik az elmúlt évszázadban történtek most egyszerre láthatóvá válnak a fejében. Mindezek ellenére Madi már parancsnokként viselkedik, aki vissza akar menni, hogy megmentse a népét, a barátait, ám Clarke anyai aggodalmai ezt nem engedik meg neki.

Eközben Octavia halálra ítélte legjobb embereit és testvérét, hogy egy minden eldöntő viadalban küzdjenek. Indra, Gaia és Bellamy azonban nem akarnak harcolni, mivel mindhárman azért árultál el a Vörös Királynőt, hogy megmentsék az embereket, azonban Octavia már annyira megszállottá vált, hogy képtelen hallgatni az észérvekre, és inkább pusztít, mint teremt. Bár egyre kevesebben követik őt, minden lehetséges eszközt megragad, hogy maga felé billentse a mérleget, még akkor is, ha ezzel végzetesen megpecsételi mindenki sorsát!

Maradjunk annyiban, hogy ez a sorozat még mindig zseniális, és epizódról-epizódra fokozza a tempót, és magasabbra emeli a minőséget – így nem kell húsz különböző szinonimát keresnem, hogy dicsérjem.

Octavia elképesztő utat járt be: a Bárka padlója alatt bujkáló lányból harcos lett, szerelmes fruska, majd vezető, és egyszerűen képtelen elengedni a hatalmat, de nem lehet őt simán hatalommániásnak tekinteni, sőt, ő kifejezetten azért ragaszkodik mindehhez, mert mikor nem tette, széthullott minden, és bekövetkezett a Sötét Év – amiről persze még mindig senki sem beszél. Valahol érthető a félelme, hogyha nem ő irányít, akkor mindenki meghal, de ha ő irányít, akkor is sokan meghalnak, de nem mindenki, van, aki túléli, és szerintem ez a vesszőparipa hajtja a Vörös Királynőt.

Madi emlékeiben járva nagyon érdekes dolgokat láttuk Beccáról, és már alig várom, hogy komolyabb kifejtést kapjunk hozzá. Mintha a vallási szekta át akarta volna venni a hatalmat, ugyanakkor pont ennek a szektának a maradványa őrzi a Lángot – érdekes dolog ez a több évtizedes visszatekintés és változás.

Elképesztően jól kezelik az alkotók az általuk teremtett világot, és nagyon szépen belekalkulálják, hogy száz év alatt bizony lemegy három vagy négy generáció, vagyis az emlékek megkopnak, a szokásos változnak, az emberek pedig átformálódnak.

Még mindig állítom, hogy a The 100 a valaha volt legjobb poszt-apokaliptikus sorozat, és ezt úgy merem kijelenteni, hogy a Z Nation kivételével láttam már mindet!

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..