A szolgálólány meséjének második évada és véget ért, méghozzá nem is akárhogy. A The Word címet viselő utolsó epizód hozza a fináléktól elvárható érzést, hiszen az alkotók rendesen felpörgették a cselekményt, bedobtak egy-két olyan elemet, amitől padlót fogtunk, szépen egyensúlyozták az érzelmes és az akciódúsabb jeleneteket is, illetve végül, de nem utolsó sorban Bruce Millerék bedobták a függővég ütőkártyát is – ez utóbbi részemről hagyott némi kivetnivalót, ám tény, hogy nagyot szólt. Figyelem, erősen spoileres beszámoló következik!
A múltkori kivégzés után a hangulat nem maradt a régi a Waterford-házban, ahol a tagok az elesett Edent gyászolják, miközben az általa hátrahagyott tárgyakat és ruhákat pakolják össze. Nick (Max Minghella) magát okolja a lány haláláért, Offred (Elisabeth Moss) pedig vigasztalni próbálja őt. Serena Joynak (Yvonne Strahovski) támad egy ötlete, amit meg is beszél először Naomi Putnammel (Ever Carradine), majd a többi Parancsnok feleségével. A megbeszélés gyümölcse pedig az, hogy a hölgyek Gileád tanácsa elé állnak azzal a kéréssel, hadd lazítsanak a törvényen, ami azt mondja ki, hogy a nők nem olvashatnak – az egyetlen kivétel természetesen a Biblia lenne a törvény alól. A javaslat beterjesztése közben Serena Joy bátorkodik felolvasni egy sort az Eden által hátrahagyott Bibliából, ami kisebb felháborodást vált ki, mind a Parancsnokok, mind a Feleségek részéről. Ezután Offrednek és Emilynek (Alexis Bledel) a szerencsének köszönhetően lehetősége nyílik a határ felé venni az irányt és megszökni Gileádból.
Ismét rengeteg pillanatot ki tudnék ragadni és kielemezni a fináléból, ám a pálmát számomra egyértelműen a tanácsban játszódó szcéna vitte. Több szempontból is rendkívül szimbolikus a jelenet, hiszen egy tucatnyi elnyomott áll szembe az elnyomóival, akik természetesen nem veszik őket komolyan – egészen addig, amíg Serena Joy elő nem veszi a Bibliát. Mindent el lehet mondani erről a nőről, mert Serena Joy valóban nem egy kedvelhető ember, azonban, mint már korábban említettem, rendkívül komplex és érdekes karakter. Amit ebben a részben csinált, az hihetetlenül bátor volt, még úgy is, hogy végül a többi Feleség meghátrált. Az pedig, hogy Fred (Joseph Fiennes) ezek után képes volt megbüntetni a saját párját, sokat elárul az ő jelleméről – ezen a ponton kicsit nehéz eldönteni, melyik Waterford a nagyobb szörnyeteg, bár tény, hogy Serena Joy legalább képes több érzelmet kimutatni és átélni, mint férje.
És akkor jöjjön az a momentum, ami kicsit böki a csőrömet, bár kétségkívül remekre sikeredett, avagy az a bizonyos csavar a végén, amikor Emily lelép Kanadába, Offred azonban az utolsó pillanatban meggondolja magát. Őszinte leszek, elkezdtem mondani a magamét a képernyő előtt – Offrednek, ha jól számolom ez volt talán a harmadik szökési kísérlete, és most nem elkapták, hanem önszántából maradt Gileádban. Főhősnőnk tehát saját akaratából sanyargatja tovább magát egy elnyomó államban, és biztos vagyok benne, hogy nem csak én nem értem, miért döntött így. Van egy sejtésem, miért maradt – hiszen kislánya, Hannah még mindig Gileádban van –, de ezt már ebben a szezonban sajnos nem tudjuk meg. Minden esetre a hosszasan elnyújtott szöktetési jelenet páratlanul izgalmasra sikeredett.
Ez volt tehát A szolgálólány meséjének második évada – összességében egy kiegyenlített tempójú, szokás szerint komoly témákat feszegető, izgalmas szezont tudhatunk magunk mögött, ami után maradt pár kérdés nyitva, de az már a harmadik felvonáson áll, hogy megválaszolják-e vagy sem.
Szerző
