Azóta be vagyok zsongva, hogy az X-Men Gold #30-ban Remy egyszer csak, teljesen váratlanul féltérdre ereszkedett Vadóc előtt, és most igen, eljött, amire vártam – Itt a Mr. & Mrs. X első száma, ami pontosan azt a túlizgatott fangirlt hozta elő belőlem, mint anno a Rogue & Gambit.

Miután hirtelen felindulásból összekötötték életüket, Vadóc és Gambit éppen nászútját élvezi – amit, olyan megfontolásból, ott aztán biztos semmi szuperhős-ügylettel nem fogják zavarni őket, Remy az űrbe szervezett meg. és, hát maradjunk annyiban, hogy az Alpha Flighttól kölcsönkapott hajó hálókabinján kívül eddig nem sokat láttak az univerzumból az út során. Gambit eme terve azonban bebukik, mikor Kitty mégiscsak felkeresi őket egy sürgős küldetéssel: el kell menniük egy rejtélyes, ám rettentő fontos csomagért, amire mások is pályáznak – például a Siár Birodalmi Őrség.

Természetesen, csak úgy, mint a Rogue & Gambit minit, a Mr. & Mrs. X-et is a csodás Kelly Thompson jegyzi, aki továbbra is maga is Vadóc/Gambit fangirl, és ez az írásán is nagyon meglátszik – vagyis ez egy kicsit megint olyan, mint egy fanfic, a szó legjobb értelmében. Olyan, mintha Kelly ezüsttálcán, egy pohár pezsgő és egy tál csokis eper kíséretében nyújtaná oda a történetet az olvasóknak – és nem véletlenül emlegetek afrodiziákumokat. Az egész lapszámot áthatja a jókedv, a csintalanság, a lelkesedés, és annak az érzete, hogy „vajon mennyi mocskos, szexi poént tudok belezsúfolni húsz oldalba?”

Ez első „fejezet” amúgy tényleg még nagyon az eleje a történetnek, és igazából három jelenetből/jelenet sorból áll: először is Kelly még kicsit jobban kifejti magát az esküvőt – míg az X-Men Goldban láthattuk a lánykérést és magát a szertartást, addig a Mr. & Mrs. X a kevésbé ikonikus, de annál bensőségesebb pillanatokra összpontosít, vagyis a készülődésre (amibe beletartozik az amerikai hagyomány szerint „valami régi, valami új, valami kölcsönkért, és valami kék” beszerzése) és az esküvő utáni fogadásra, amibe beletartozik annak is a kifejtése, hogyan is oldják most meg Vadócék az intimitást (spoiler: erőelnyomó nyakörv). Ezt követi egy elég, khm, csintalan jelentsor a nászútról – ami aztán tényleg olyan, mint egy fluff fanfic –, ahol az ifjú pár tökéletesre rajzolt testét mindössze csak egy-egy lepedő fedi (már amikor fedi), és ahol Kelly aztán tényleg elemében van, és attól sem riad vissza, hogy egy kicsit a bolondját járassa az olvasókkal. Végezetül pedig jön a tényleges akció kezdete, egy elég pörgős jelenetsor, amiben hőseink összecsapnak a Siár Birodalmi Őrséggel a rejtélyes csomag miatt, és aminek talán az egyetlen hibája, hogy jól jött volna neki még egy-két oldal.

Mindezeket az eseményeket Oscar Bazaldua kelti életre rajzaival, és… hát, nem vagyok benne biztos, hogy mindenképpen ő volt a tökéletes választás a sorozathoz. Igazából Bazaldua munkájával két problémám van, az egyik általános, a másik inkább csak erre a sorozatra vonatkozik. Az első problémám, hogy Bazaldua egyszerűen nincs jóban a profilokkal – ezt már a Miles Morales-féle Pókemberben is észrevettem (utoljára ott találkoztam a munkájával), mert bizony egyes profiból rajzolt karaktereinek mintha valami súlyos neurológiai betegsége lenne (lásd: Gambit profilból David Marquez és Oscar Bazaldua rajzain), bár mentségére legyen mondva, a lapszám végére mintha kezdene kicsit jobban belejönni ezekbe. A másik problémám pedig az, hogy rettentő fiatal karaktereket rajzol. Ami Miles történetének esetében még nem jelentett problémát, mert ott a szereplők túlnyomó többsége tinédzser, de azért Vadóc és Gambit is érett felnőtt már (akkor is, ha rájuk is kihat a képregényszereplők általános örök fiatalsága), az pedig, hogy Mystique úgy néz ki, mint egy hamvas arcú kamaszlány, azért tényleg túlzás. Viszont az akciójelenetek rendesen ott vannak, és a lepedők stratégiai elhelyezéséért is jár a dicséret.

Bár első lapszám tényleg csak egy kis bevezető – remek csattanóval a végén –, amiben több a (remek minőségű) fanservice, mint a tényleges cselekmény, és a rajzoló személyéről is vitatkozhatnánk, a Mr. & Mrs X okos, szellemes, vicces szkripttel nyit, Kelly Thompson pedig hatalmas hozzáértéssel és szeretettel mozgatja szereplőit, és így egy nagyon erős nyitányt ad a szériának.

Szerző

Alapító és főszerkesztő-helyettes

A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .