Jessica Jones #1 (2018)

Miután Jessica kitalálója és állandó írója, Brian Michael Bendis tavaly átigazolt a DC-hez, a sorozat író nélkül maradt, és a Marvel nem is igyekezett, hogy bejelentse, ki fogja betölteni az üresen maradt pozíciót. Aztán a múlt héten egyszer csak meglepetésszerűen piacra dobták az első lapszámot, Kelly Thompsonnal a kormánynál – és számomra ez már elég is volt, hogy nekiessek a sorozatnak.

Jessica Jonesnak végre megadatott egy kis nyugalom, amit próbál családjával eltölteni, miközben olyan hétköznapi dolgok töltik ki az idejét, minthogy elintézze, legyen otthon kislánya kedvenc gabonapelyhéből. Azonban minden a feje tetejére fordul, amikor egy hullát talál az irodájában, ami után szinte rögtön meg is jelennek a rendőrök, akik meg vannak győződve róla, hogy Jessica a gyilkos. És ha ez még nem lenne elég, az áldozat nem más, mint Jessica egyik volt ügyfele, akinek évekkel korábban nyoma veszett.

Mielőtt belekezdenénk a tényleges elemzésbe, azért rá kell szánnunk pár szót a sorozat terjesztésére, hiszen a Marvel ezzel most valami új és izgalmas modellel próbálkozik (ami nem vagyok benne biztos, hogy tetszik, de attól még tényleg izgalmas). Szóval a lényeg az, hogy a Jessica Jones egyáltalán nem jelenik meg nyomtatott formában – legalábbis lapszámonként nem. Helyette havonta jelentkezik digitálisan, negyven oldalon (két húszoldalas „fejezettel”), amit majd három hónap után (az első történetív lezártával) jön az összegyűjtött, nyomtatott verziót, amit követően a széria rövid szünetre vonul. Legalábbis Kelly Thompson ezt írta a Tumblrjén.

Na, de akkor nézzük csak magát a lapszámot! Akik olvassák a cikkemeit, tudják, hogy Kelly (Rogue & Gambit, Mr. & Mrs. X, Hawkeye, West Coast Avengers, igaz, ez utóbbi még nem jött ki) kedvenc képregényíróim egyike. Mondhatni bálványozom. Menő csaj, na, aki ráadásul nem is szállt el a sikertől. Ámde csak a Jessica Jonesnál jöttem rá, mi is kapcsolja össze az összes alkotását: a boldogság megragadása.

A visszatérő tematika ugyanis az, hogy a főszereplő először talán vonakodik elfogadni mások közeledését és segítségét, leginkább a veszteségtől való félelem vagy a büszkeség miatt, később azonban rádöbben, hogy a minden ellenére is érdemes felvállalni a kockázatot és merni boldognak lenni, mert csak közösségben/párkapcsolatban érheti el teljes potenciálját. Az pedig, hogy a pozitív interperszonális kapcsolatokra helyezzük a hangsúlyt, remek előrelépés a Modern Era „minél sötétebb, minél véresebb, annál jobb” filozófiája után.

Mint ahogy arra már utaltam, ez az „ragadd meg a boldogságot”–tematika természetesen a Jessica Jonesban is feltűnik, miután még mielőtt beindulna az akció, Kelly gondoskodik róla, hogy kapjunk egy adag Jones-Cage cukiságot – vagyis hosszú-hosszú paneleken keresztül olvashatunk egy egyszerű, könnyed reggelről, amikor a két karakter a háztartásról beszél, Luke pedig leáll, hogy kosarazni tanítson pár kölyköt a parkban. Hasonló jelenetekből aztán később is kapunk – bár ezek már a cselekmény tekintetében feszültebbek –, ami rettentő fontos, hiszen egyrészt megtörik a nyomozás egyébként komor hangulatát, másrészt pedig biztosítják az olvasót afelől, hogy Jessica rendelkezik egy olyan támogató háttérrel, amire számíthat – arról nem is beszélve, hogy emberivé teszik ezek a jelenetsorok.

Ami magát a tényleges akciót, nyomozást illeti, Kelly ügyesen csepegteti az információkat, a ritmus feszes, az események folyása folyamatosan csigázza az olvasót: ki áll a dolgok hátterében? Miért az az áldozat, aki? Miért Jessica irodájában? Ki próbálhatta meg rákenni az ügyet Jessicára? Arról nem is beszélve, hogy ki lehet az a rejtélyes fazon, akivel az első oldalakon a megkötözött Jessica beszélget? Szóval igen, sok a kérdés, és az első lapszámban mindenre csak éppen annyi választ kapunk, hogy fennmaradjon az érdeklődésünk, és alig várjuk, hogy jöjjön a következő fejezet.

Szóval Kelly Thompson nagyon tud, na – eddig nem igazán vonzott Jessica Jones története (bevallom, igazából vegyes érzelmeim vannak Brian Michael Bendis munkáival kapcsolatban), de Kelly elérte, hogy rácuppanjak, hiszen tökéletesen egyensúlyozza a könnyed, bensőséges pillanatokat a kemény akcióval.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..