Van, amikor érdemes visszatérni egy régi konzolhoz és egy régi játékhoz: a PlayStation 2-re kiadott Leisure Suit Larry: Magna Cum Laude egyszerre vicces, alpári, szexista mindkét nemmel és elgondolkodtató, de mindenekelőtt szórakoztató.
Larry Lovage – Larry Laffer unokaöcse – a Walnut Log Community College tanulója, és szeretne bekerülni egy randi tévé show-ba, ám a vezetője nem engedi meg neki, csak abban az esetben, ha bizonyítja csábítási képességeit, ami, nos, Larrynek nem nagyon van. Azért Larry megpróbálkozik a dologgal, és elindul csajozni meg bulizni, ami bár az elején katasztrofálisan megy neki, de alkalomról alkalomra egyre ügyesebb. A mi vezetésünkkel, és a nagy nőcsábász, Larry Laffer útmutatásával Larry Lovage akár még sikeres is lehet.
Elég komoly kettősség van bennem a játékkal kapcsolatban, mert elképesztően szexista, és már-már megalázó a nőkkel kapcsolatban, de ahogy halad előre a történet, úgy válik láthatóvá, hogy a játék alkotói senkit nem kíméltek: a csajok szépek ám butácskák, a pasik meg izmosak és seggfejek, szóval tekintsük az állást döntetlennek, és lépjünk valamelyest túl a dolgon.
Larry Lovage egy tipikus pattanásos srác, aki otthon ül, és a szerelemre vágyik (ismét egy sztereotípia), ennek orvoslására áll elő a nevetséges randi tévé show ötlettel. Ha egy picit megkaparjuk a felszínt, akkor azért láthatóvá válik, hogy nemcsak Larryvel kapcsolatban vannak sztereotípiák, hanem egyúttal ez egy komoly kiszólás is, hogy nincs szükséged semmire, hogy jobbá tedd az életed – persze eközben komoly ítéletet mond a randi show felett – egyszerűen fel kell állnod a székedből, kimenni a világba és igyekezni barátokra szert tenni, élvezni a hétköznapokat, nevetni, támogatni, és úgy összességében élni!
A játékot viszonylag egyszerű irányítani: általában sörpongozni kellett Larryvel, ami nekem a kedvencem volt, ekkor labdákat kellett bedobnunk pohárba, és ha elrontottuk, inni kellett, a sok alkohol után sem Larry, sem a mi irányításunk már nem volt kellően pontos, a kép homályossá és szellemképessé vált. Ezenfelül még sok esetben beszélgetni kellett, akkor egy pici spermát irányítva igyekeztünk nem beleszáguldani az akadályokba, ha mégiscsak elrontottuk, akkor beszélgető partnerünk szemében csökkent a renoménk, és akár teljesen el is lehetett így rontani egy beszélgetést.
Bár a játék 2004-ben került kiadásra, és ekkor még közel sem voltak népszerűek az olyan döntésen alapú játékok, mint a Heavy Rain, a Life is Strange, vagy bármi a Telltal Games-től, mégis, a Leisure Suit Larry: Magna Cum Laude-ban a döntéseink határozták meg a sikert, és három külön végcélt is elérhettünk főszereplőnkkel.
Összességében ez a játék egy jópofa alkotás, ami egy percig nem veszi komolyan magát, így nekünk sem szabad, akit egy kicsit is zavar benne a szexista felhang, az persze ne nyúljon hozzá, mert nagyjából két perc után felmegy benne a pumpa, de aki ezen túl tud lépni, az megláthatja a játék ügyes szatírán alapuló játékmenetét.
Szerző
