Akármennyire is sok a poszt-apokaliptikus játék, a legtöbb mégis úgy mutatja be az átalakult világot, hogy közel élhetetlen, de azért mégsem egészen. Na, cikkünk mai alanya koránt sem ilyen világba kalauzol minket – következzék a Mad Max.

Történetünk főhőse a már mindenki számára Max Rockatansky, aki békésen és magányosan akarná tengetni hátramaradt túlélő napjait, ám valaki rendre beleköp a levesébe: név szerint Scabrous Scrotus, egy helyi warlord (és nem mellesleg a Fury Road-ból ismert Immortan Joe fia). Miután az őrült elveszi az autóját és kishíján az életét is, Max mellé szegődik egy kutya – aki itt kivételesen nem a vacsora szerepét tölti be – valamint egy púpos mechanikus Chumbucket, aki a megváltót látja a veterán túlélőben.

Innen persze nincs megállás: Chum jóvoltából hamar szerzünk egy új négykereküt, hogy annak a segítségével folytassuk tovább az utat és csapjunk szét a helyi kiskirályok között. Ebben szerencsére válogatott személyek kisebb arzenálja lesz olykor a segítségünkre: jobbára különféle kisebb frakciók vezetői (Jeet, Pink Eye) akik némi erőfitoktatásért cserébe hajlandóak nekünk menedéket nyújtani az ellenség vagy éppen a nem éppen kellemes viharok elől.

Ha valamit eltudok mondani erről a játékról az az, hogy akárcsak a film, ez is közel zseniális: igaz, itt most megint a fókusz teljes egészében Max-en van, így a tesztoszteron szint lassn megint az egekbe kezd felkúszni, de ez sem zavaró – lévén, hogy ő a főhős – mert a Fury Road-hoz képest sokkal többet beszél, igaz morcosabb is mint eddig bármikor, de így is vannak mellett olyan karakterek – a filmhez hasonlóan – akik képesek ellensúlyozni a nagy veteránt.

A harci rendszer nagyon jól kidolgozott: a kevés lőszer miatt legszivesebben harapnék, de mivel a készítők kedvesek voltak és bevezették az “egy lővés, egy hulla” koncepciót, így nem morgok. A csülökharcok is látványosak, de az i-re a pontot egyértelműen az autós Ben Hur-féle ütközetek teszik fel. Valamint azt is jó volt látni, hogy a kocsi végre nem csak egy ne fogyó használati cikk, amibe csak utazni lehet megsérülhet, kifogyhat belőle a benzin és bizony képes elakadni is, ha olyan helyen van. De ettől lesz még valósághűbb a játék.

Ha pedig világkép hűség és Mad Max: akármennyire is szeretem a Fallout-ot, sajnos be kell látnom, hogyha bármilyen katasztrófa bekövetkezne a közeljövőben, akkor a világ koránt sem olyan lenne, sokkal inkább olyan, mint Max világa; kilátástalan, végtelen és közel élhetetlen. Az emberek nem azért harcolnának elsősorban, hogy kinek mekkora hatalma van vagy éppen jobb fegyvere, hanem a mindennapi minimális élelemhez vagy vízhez hozzájusson – és ennek a remek bemutatásért csak tisztelni tudom ezt a világot.

A Mad Max egy akciófűtött, pörgős, de mégis jó történettel, karakterekkel és világképpel operáló játék, ami méltó a nevéhez. Ha egy pic negatívumot beszúrhatok még végére, az az lenne, hogy ha egyszer belelendül a kedves gamer, nagyon rövid időn belül végigjátszható.

Szerző

Hanama
Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .