Van végzet, mert úgyis bevégzed – Végső Állomás (2000)

Bár nagyon sokan inkább a nyolcvanas éveket sírják vissza a horrorfilmek miatt, arról sem szabad megfeledkezni, hogy még az ezredforduló idején is születtek olyan alkotások, amik bár nem a legjobbak, mégis megvoltak bennük azok az elemek, amik már-már kultikussá emelték őket. Ilyen darab a Végső Állomás is.

A film egyből azzal indít, hogy egy osztály repülőgéppel utazna párizsba, ám az egyik diáknak Alex-nek (Devon Sawa) látomása támad, miszerint a gép tragikus balesetet og szenvedni, és mindenki meghal. A pánik és vele járó kisebb zavargás miatt páran lekisérik Alex-et a gépről: a legjobb barátja Tod (Chad E. Donella), Clear (Ali Larter), Billy (Seann William Scott), az egyik tanáruk Valerie (Kristen Cloke), valamint a helyi nagymenő Carter (Kerr Smith). A kitörni készülő balhét hamar elnyomja a bekövetkezett tragédia árnyéka, ám nagyon hamar kiderül, hogy a túlélőknek duplán rosszabbra fordult a sorsuk: eleve meg kell küzdeniük a tudattal, hogy szeretteik már nincsenek közöttük, valamint arra, hogy maga a nagy arató kezd el vadászni rájuk.

Ugyanis Alex látomása némileg bezavart a Halál gépezetébe: mivel a tragédiában mindenkinek meg kellett volna – lehetőleg minél véresebben – halnia, így nem maradt más, mint hogy a nagy öreg leporolja a régi kaszát, és sajátkezüleg keresse fel a hibát okozó személyeket. Itt azonban egyből megragadnám azt a vonalat, hogy a Halál nem kevés szadizmussal áll ahhoz, hogy milyen halálnemet választ áldozatainak – ha már egyszer belepiszkítottak a munkájába.

Bár a Végső Állomás elsőre csak egy kicsit véresebb tinihorrornak tűnhet, vannak benne olyan elemek, amik némileg képesek átlendíteni ezen a skatulyán: ez leginkább abban mutatkozik meg, hogy a szereplők hogyan viszonyulnak mind a társaik halálához, mind magához a halálhoz. Van aki fél, van aki tagad “én nem halok meg” alapon, van aki meg úgy érzi, hogy kapott egy második esélyt, és élni akar a lehetőséggel – van, aki meg csak inni akar, hogy elfelejtsen élni.

Az egyetlen stagnáló  pontja – és a filmsorozat talán legismertebb alakja – a temetkezési vállalkozó William Bludworth, aki egyszerre próbálja tanácsokkal ellátni a halálra rémült túlélőket, másrészről azonban felmerül az a kérdés, hogy ő vajon honnan tudja, mi a “helyes eljárás”? Bármi is legyen erre a jó válasz, a lényeg az, hogy  jó volt Tony Todd-ot sziporkázni a filmvásznon.

Ijesztő vagy sem, a Végső Állomás egyike a jobb slasher horroknak. Vannak pontjai, amiken el lehet gondolkodni, a szereplők is a kategóriájukhoz képest jól vannak kidolgozva és itt még látszik – ellentétben a későbbi darabokkal – hogy itt még nem a túlzottan nyújtott és értelmetlen vérontásnak a bemutatása volt a fő cél.  

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..