Múltkor igencsak összegubancolódtak a szálak a Reverie-ben, és, a várthoz mérten az izgalmak a legutolsó részben hágnak tetőfokára. Ugyanakkor kissé cseles is ez a finálé, leginkább a cselekmény kiegyenlítettsége miatt: van izgalmas hajsza a sztoriban, és nem egy szereplő miatt rághatjuk a körmeinket, ám mindezeket olyan ügyesen ellensúlyozzák a lassabb, érzelmesebb jelenetek, hogy szinte alig érzékeljük, mi minden forog kockán. A végén aztán természetesen jött a hidegzuhany, én pedig csak pillogtam a képernyő előtt.

Oliver Hill (Jon Fletcher) újra felbukkanása után úgy tűnt, minden vissza fog állni a normális kerékvágásba, azonban az Onira-Tech csapata nem sokáig pihenhetett. Alexis (Jessica Lu) távolléte alatt Oliver fogságába esik, aki bezárja őt egy Reverie-be, ami teljes mértékben Oliver irányítása alatt áll, majd távozik. Mivel a srác megszerezte Dylan (Kai Scott), a cég biztonsági rendszere, valamint a Reverie alapjául szolgáló mesterséges intelligencia forráskódját tartalmazó pendrive-ot Alexistől (Jessica Lu), elkezdi manipulálni az Onira-Tech rendszert: először lekapcsolja a légkondit a fő szerverszobában, majd fel is tervezi azt gyújtani. Mara (Sarah Shahi) Alexis után ered a Reverie-ben, Charlie (Dennis Haysbert) Monica Shaw-al (Kathryn Morris) karöltve Oliver búvóhelyére indulnak, Paul (Sendhil Ramamurthy) pedig összerántja a cég programozóit, hogy biztosítsák a többi felhasználó, és nem utolsósorban saját maguk biztonságát.

Őszinte leszek, a fenti összefoglalóm ellenére magamban majdnem képes lettem volna könnyednek nevezni ezt a finálét – ugyan izgalmak hada követte egymást, az összkép már kiegyensúlyozottabbnak tűnt az elnyújtott, karakterdrámára fókuszáló részek miatt. Aztán jött az a bizonyos utolsó jelenet: a függővég egy dolog, arra még lehetett számítani, ám Mickey Fisherék olyan szinten képesek voltak becsapni az epizód felépítésével, hogy így még nagyobbat ütött a lezárás. Direkt megfigyeltem, tíz perccel a vége előtt már úgy tűnt, mintha ennyi lett volna a cselekmény, ám rutinos nézőként tudtam, hogy még csak most jön a fekete leves. És én csak vártam, és vártam, nagyjából az utolsó percig, amikor viszont egyenesen az arcomba robbant az a bizonyos cliffhanger. Nem esett jól, de a fenébe is, ezt a kört az írók nyerték!

Az is kifejezetten tetszett, mennyire Alexis-központú volt ez a rész. Az Onira-Tech alapítójáról és egyik főnökéről eddig nem sokat tudhattunk meg – amiben a nő zárkózottsága igencsak közrejátszott –, ám ezt a hiányosságot most pótolták az alkotók. Az évad során elhintett aprócska háttérsztori-morzsák most álltak össze igazán, és egy kerek, olykor felemelő és olykor tragikus élettörténet tárult elénk. Emellett, az Oliver által alkotott Reverie-ben megismerhettük Alexis legnagyobb félelmeit is, amivel Mara segített neki szembenézni. Kettejük közös jelenete volt az egyik legérzelmesebb és egyben legüdítőbb momentuma a finálénak.

Még mindig nincs hír arról, hogy megkapta-e a második évadot a Reverie, és sajnos a nézettségi mutatók alapján nem is lehet túl sok pozitívumra számítani. Mindenesetre, ha mégis folytatódna a sorozat – amit nagyon remélek –, akkor van miből építkeznie Fisher csapatának.

Szerző

Avatar
Misplaced
Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..