Sherlock Holmes 2 – Árnyjáték

Nemrég jelent meg a blogon a cikkem az első részről, úgyhogy most lássuk csak a folytatást. Vajon sikerül Holmesnak és Watsonnak felgöngyölíteni az ügyet? Vajon sikerült a készítőknek méltó folytatást alkotni, ami nem csak az újabb rókabőr lehúzása? Lássuk hát!

Az elsőhöz hasonlóan ez a film is egy ádáz főgonosz köré épül fel, aki ebben az esetben az első részben már az orrunk előtt meglibbentett Moriarty professzor (Jared Harris). Ez a matematikus zseni és egyben bokszbajnok úgy követi el a fondorlatos bűntetteket, hogy azt még csak észre sem veszik. Sosem hagy bizonyítékot, sosincs elvarratlan szál, senki se gyanakodna rá. Senki, kivéve a mi Sherlock Holmesunkat (Robert Downey Jr). A detektív immár magányosan tevékenykedik, és már-már megszállottjává válik a professzor éles eszének és az utána való nyomozásnak. Moriartyt kezdi idegesíteni, hogy Holmes mé g ha nem is tudja elkapni, folyton keresztbe tesz neki, ezért hogy fájdalmat okozzon ellenfelének, elkezdi üldözni azokat, akik kedvesek neki. Elsőként Irene Adler esik áldozatul, a következő kiszemelt pedig nem más, mint a jó Dr Watson (Jude Law). A detektív tudja, hogy itt már sem ő, se a doktor nem húzhatják ki magukat a felelősség alól, rá kell jönniük, mit tervezget az őrült zseni, és miért olyan fontos neki egy furcsa cigány jósnő és a fivére.

Az elsőhöz képest igen sokat fejlődött a film. Természetesen Holmes még mindig szuper okos, körülötte pedig mindenki ütődött, de már legalább nem olyan törhetetlen fizikailag. Ő is emberből van, és igenis fáj neki mondjuk az, ha beleakasztanak egy kampót a vállába, és nm csak akkor, amikor történik, hanem a későbbi jelenetekben is. Aki viszont kissé idegesítő ezen a téren, az Moriarty, aki természetesen szintén emberfelettien zseniális, de ennek ellenére még szuper erős, meg se kottyan neki, hogy azért már ő se fiatal. Továbbá annak ellenére, hogy külsőre nem túl kellemes, valahogy mégis annyira karizmatikus, hogy vakon követik egy csomóan. Legalábbis ilyennek állítják be, de tulajdonképpen ezt a karizmatikus oldalát sosem látjuk, szóval elég hihetetlen.

A történet egyébként érdekes, és sokkal elgondolkodtatóbb, mint az elsőben. Egy sokkal globálisabb “gonosz tett” készül, és a módszer is sokkal kevésbé misztikus, inkább tudományosan megoldott. Erre viszont elég kevés időt hagyta, a film nagy része azzal megy el, hogy Holmes és Watson követik a nyomokat, és úgy tűnik, az egészből nem lesz semmi. Aztán minden hirtelen nagyon gyorsan kiderül, és meg is oldódik, nem is nagyon van időnk feldolgozni az egészet. Olyan dolgokkal ment el nagyon sok idő, amik tulajdonképpen kellettek a történetbe, hogy ne legyenek bennünk ezek a “Hát most meg hogy kerültek ide?” furcsa kérdések, de mégis nagyon unalmasak. Nem gondolom, hogy ezek szükségtelenek voltak, de egy film terjedelméhez képest talán túl sok mindent próbált felölelni a történet.

A hibái ellenére még mindig izgalmas, okos és poénos, drámai fordulatokkal. A képi világ szinte végig sötét és borongós, ahogy a címből is sejthetjük, és a viccek ellenére kevésbé humoros és komolytalan az elsőnél. Ez a film komolyabban veszi magát, az első kiegyengette neki az utat, most végre akart bele vinni valami tényleg érdekeset, ezt pedig nagyon értékelem.

Összefoglalva, ha tetszett az előző, akkor valószínűleg ez is a kedvetekre lesz. Ha az első film túl könnyed és vicces volt, akkor ezt élvezni fogjátok, egyszer mindenképpen érdemes megnézni, de nekem másodjára sem okozott csalódást.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..