Marvel Rising: Initiation (2018)

Gondolom, senkinek sem újdonság, hogy a Marvel és DC folyamatosan küzd egymással a közönségért, és ebben a harcban attól sem hátrálnak meg, hogy egymást majmolják (gondoljunk csak a „Batcat” meg az X-Men esküvőkre júniusban). És bizony a Marvel Rising is mindössze csak egy válaszlépés a DC Superhero Girlsre, de kit érdekel, ha egyszer tök menő?

Ghost Spider (vagyis Spider-Gwen, vagyis Gwen Stacy) egy alávaló bűnöző, aki megölt egy ártatlan fiút – legalábbis ez a hivatalos álláspont. Ennek fényében a rendőrség minden megtesz, hogy kézre kerítse – főleg, miután az áldozat Stacy kapitány lányának legjobb barátja volt –, ám ez nem akar sikerülni nekik. Azért hát Stacy kapitány felkeresi a S.H.I.E.L.D. két ügynökét, Daisy Johnsont és Rayshaun Lucast, hogy kapják el Ghost Spidert. A két bűnüldöző neki is veselkedik a feladatnak, Gwen azonban kicsúszik a kezeik közül – azonban rögtön össze is fut Squirrel Girllel és Ms. Marvellel (akik éppen most álltak össze egy csapattá), akiknek bár sikerül elkapnia, hajlandóak meghallgatni Gwen verzióját is – ami szerint nem ő a gyilkos.

Na, először is gyorsan próbáljuk meg rendbe tenni ezt a most alakuló franchise-t: a Marvel még tavaly év végén jelentette be, hogy jön a Marvel Rising, abból is majd egy Secret Warriors animációs film, amit, ha emlékezetem nem csal, egy sorozat követ majd – amúgy az egyikhez sincs még dátum, a Secret Warriors lehet mindössze annyit tudni, hogy még idén jön. Az Initiation, ami tulajdonképpen hat három-négy perces kisfilmből áll, ennek a felvezetője. Ezen felül létezik még egy tie-in képregény is Squirrel Girl és Ms. Marvel főszereplésével, ami egyrészt kap majd egy külön cikket, másrészt pedig egek, hogy összekavarták már a kiadást! Ugyanis a Marvel Rising képregény indul a Marvel Rising #0-val, ezt követ a Marvel Rising Alpha #1, majd a Marvel Rising – Squirrel Girl & Ms. Marvel #1, Marvel Rising – Ms. Marvel & Squirrel Girl #1, és végül a még megjelenésre váró Marvel Rising Omega #1. Mert eddig túl egyszerű volt az egyszeri képregényolvasó élete. De ugorjunk!

Tényleges kritikámat azzal kezdeném, ami nem tetszett – mert ebből igazából csak egy dolog van, az pedig nem más, minthogy a készítők mintha nem nagyon tudták volna eldönteni, hogy milyen hangnemet is üssenek meg. A karakterek érezhetően mintha két történetből származnának: Gwen, Daisy és Patriot egy komolyabb szuperhős-krimiből, míg Squirrel Girl és Ms. Marvel (bár inkább az előbbi) pedig egy szuperhős komédiából/paródiából. Mondjuk erről is több meglátásom van: egyrészt, bár még nem olvastam Squirrel Girl képregényt, feltételezem, hogy ez a viselkedés a képregények lenyomata; másrészt pedig ez a regiszterbeli különbség talán csak azért ennyire érzékelhető, mert az összes karakter eddig még nem osztozott egyszerre a képernyőn – Gwen vagy Kamaláékkal küzdött meg, vagy Daisyékkel, de sose egyszerre a kettővel. Szóval ez a „probléma” a későbbiekben még szépen kiegyenlítődhet, és a történet szépen egyensúlyba tudja majd talán helyezni a karaktereket.

De amúgy minden egyebet imádtam. Számomra a DC Superhero Girls egyetlen szépséghibája, hogy túl bájos akar lenni, és emiatt eléggé súlytalan és unalmas az egész, ha az ember tíz év fölött van. A Marvel Rising azonban rögvest egy gyilkosággal nyit, így már az elejétől kezdve érezzük, hogy itt súlya van a dolgoknak, pedig a későbbi akcióra, a tényleges cselekményre (Ki a valódi gyilkos? Mi lehet a háttérben? Mi van a teleportálókkal?) éppen csak utalnak. Az Initiationben amúgy rengeteg az akciójelenet (arányában talán kicsit sok is), amik gyönyörűek meg vannak komponálva: az animáció szépen pörög, Patriot baromi laza, Gwen mozdulatai zseniálisak, és Squirrel Girl és Ms. Marvel harcstílusát is szépen kidolgozták (bár Squirrel Girl „harcoljunk anime-módban, avagy mondjuk be minden támadásunk nevét” nekem már sok volt).

A karakterek szépen árnyaltak, ami főleg Gwenre és Daisyre igaz – persze az Initiationben Gwenből kapjuk a legtöbbet, így viszonylag könnyű dolga volt vele az alkotóknak, Daisy viszont mindössze pár jelenet erejéig van jelen, és már ennyi idő alatt nagyon szépen kikerekedik a személyisége, az, hogy megfelelő motiváció mellett mire képes (és nem, attól még, hogy Chloe Bennet adja a hangját, ez a Quake nem az Agents of S.H.I.E.L.D.-es Quake). Kamala meg Squirrel Girl meg viccesek, na, és velük meg gyönyörű „hétköznapi pillanatokat” lehet bevinni, ami amúgy Gwen garázsbandájánál is befigyel. És megint itt jön az, amiben szerintem a Marvel Rising (egyelőre) veri a Superhero Girlst: a karakterek sokkal kiforrotabbak, sokkal rétegeltebbek, sokkal vagányabbak. Szeretném leszögezni, hogy ez nem a Marvel vs. DC vita hozadéka, hanem szimplán annak, hogy a Marvel Rising egy pár évvel idősebb célközönséget tűzött ki magának, mint a Superhero Girls.

Mindent egybevetve nekem nagyon tetszett a Marvel Rising: Initiation, ami pár kisebb csetlést-botlást leszámítva nagyon ügyesen indul, de ezek a kisebb problémák is könnyedén elsimíthatóak lesznek majd, ha a készítőknek nem hatszor négy, hanem hetven percben kell majd gondolkodnia.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..