Outcast (2016-), 2. évad

Nyílt titok, hogy nem szívlelem a lassú lefolyású sorozatokat, mégis rendre megpróbálkozok velük, szerencsére az Outcast első évada igazán érdekes képi világot és rejtélyt tárt elém, hogy egy percig se unatkozzak. Ugyan a második évadra felpörgették az eseményeket, aminek egy darabig örültem is, aztán az egész már olyan kusza lett, hogy már követni is nehézkessé vált.

Kyle Barnes (Patrick Fugit) élete fenekestül felfordult, mióta kiderült, hogy képes kiűzni a megszállókat az emberi testből, ugyan gyerekkorában még önkéntelenül cselekedett, de felnőttként, és Anderson tiszteletes (Philip Glenister) segítségével már céllal űzi ki a kitaszítottakat. Ugyanakkor arra nem számított, hogy lánya, Amber (Madeleine McGraw ) is rendelkezik ezzel a képességgel, és hogy megóvja őt, igyekezett elmenekülni Rome-ból, de a múltja és a jövője is visszaszólította őt.

Kyle ugyanakkor kezdi elveszteni hitét saját küzdelmében, pláne miután kiderül, hogy az apja is ezek ellen küzdött, és bár akaratlanul, ő maga vonzza be a kiűzötteket a környezetébe. Ahogy összeérnek a szálak egyre másra derül ki az összefonódás, és hogy a korábbi évek rémségei és megszállásai, bizony okkal történtek.

Már egy pár hete érlelgetem magamban az Outcast második évadának kritikáját, de még mindig nem vagyok egészen biztos abban, hogy értem, mi is történt a második szezonban. Az első pár epizódban még tartotta a széria a korábbi stílust, mély és sötét hangulatot, aztán valahol elkezdett átcsapni egy kissé szappanopera ízű családi drámába, ahol hirtelen mindenki gonosz lesz, és ahol senki nem beszéli meg a teendőket egymással – annak ellenére, hogy egy csapatot alkotnak –, és csak úgy vaktában tesznek dolgokat.

Eddig Kyle Barnes volt a főszereplőnk, a történet alakítója, de most már inkább ő is csak egy alany, amit elsodor a káosz, az a káosz, amit az írók alkottak, és ami valamennyire logikus, valamennyire érdekes, de inkább csak elcsépelt, misztikus, és tulajdonképpen semmi értelme.

Pedig egy Robert Kirkman-féle képregényből készült sorozattól, ráadásul, ami a Cinemax szárnyai alatt készült, kicsivel többet vártam – imádtam a korábbi Walking Dead sorozatot, még a pre-Negan időkben. Természetesen, amennyiben lesz harmadik évad, nézem tovább a sorozatot, de már kevesebb lelkesedéssel, abban reménykedve, hogy talán az írók összeszedik magukat, és végre megmagyarázzák mit is akartak a második évaddal, vagy úgy kb. bármivel.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..