101 kiskutya (1996) – Pettyek! Pettyek mindenhol!

Mit is mondhatnék azon túl, hogy rajongok a kutyákért (meg úgy minden állatért), a pettyekért meg a Disney-filmekért, és az animációs 101 kiskutya a kedvenc filmem a stúdiótól? Avagy vigyázat, közel sem elfogulatlan vélemény érkezik!

Roger (Jeff Daniels) és Anita (Joely Richardson) a kutyáik révén ismerkednek meg: mindkettőjüknek fajtatiszta dalmatája van, akik ráadásul igen hamar odáig lesznek egymásért, és ahogy egy jó Disney történetben lenni szokott, a gazdik is hamar egymásba szeretnek, majd összeházasodnak. Roger egy ügyes, ám kissé fásult játékfejlesztő, Anita pedig egy rendkívül tehetséges divattervező a De Frász vállalatnál. Azonban miután Anita férjhez megy, a főnöke, Szörnyella De Frász (Glenn Close) leírja őt, míg meg nem látja a hihetetlenül izgalmas új kollekcióját, amit a nemsokára születendő kiskutyák ihlettek.

Szörnyella, aki egy gazdag család egyetlen sarja, vasmarokkal és olykor nem túl legálisan irányítja cégét, és elkötelezett rajongója a szőrméknek, és azért, hogy elérje a legújabb pettyes kollekció sikerét, nem riad vissza attól sem, hogy kiskutyákat vásároljon és szolgáljon fel a divat oltárán – azonban ezt nem minden kutya nézi jó szemmel.

Dodie Smith imádnivaló Száz meg egy kiskutya történetét dolgozta fel Walt Disney az 1961-es rajzfilmes adaptációban, ami több szempontból is mérföldkőnek számított a stúdió életében: ez volt az utolsó film, amit a klasszikus rajzolási technikával készítettek, és ez volt az utolsó, ahol maga Walt is részt vett a munkálatokban, halála előtt. Ezt a hagyományt követi az élőszereplős 101 kiskutya, ami szintén mérföldkő a stúdió életében, amolyan nyitánya az új élőszereplős armadának, ami mostanában a mozivászonra érkezik.

A 101 kiskutya 96-os verziója nem sokban különbözik az eredetitől, kicsit modernizált, de a klasszikus és időtálló elemeket meghagyták benne, és ez jó, mivel így egy olyan filmet teremtettek, ami ismeri a saját múltját, de hajlandó a jövőbe tekinteni.

Egy szó mint száz (vagy százegy), ez a film bájos, szerethető, vicces és bármikor újranézhető felnőttként is, ahogy gyerekként is – csak után garantáltan eluralkodik egy enyhe kutyamánia mindenkinek, de ez sosem baj!

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..