Imádom, amikor egy horrorfilm az emberi kapzsiság és a misztikum kettősségét keveri egy jól ismert, ámde meglehetősen kicsavart alak képében. Ilyen film a Leprechaun, vagy magyar címén a Gyilkos Kobold is, ami után kétszer megnézi ember, hogy van-e nála négylevelű lóhere.

A film első pár percében megismerhetjük Dan O’Grady-t (Shay Duffin), aki egy útjáról egy nagyon értékes, ám veszélyes dolgot hozott haza: egy üst aranyat, amit egy koboldtól lopott el. Ám arra nem számított, hogy a vérszomjas lény hazáig követi, és meg is kezdi az aranya visszaszerzésért való mészárlást. Az öregnek mondjuk sikerült időben elzárnia a lényt, de mivel ő maga is súlyos károkat szenvedett, így lény bármikor kiszabadulhat – amit meg is tesz tíz évvel később.

Tory (Jennifer Aniston), mint az elkényeztetett tinilányok többsége cseppet sem vágyik arra,  hogy távol legyen a várostól egy rozoga állapotu házban, amin bár dolgozik egy jóképű srác Nathan (Ken Olandt), de vele együtt ott van még az öccse Alex (Robert Hy Gorman), valamint a meglehetősen egyszerű Ozzie (Mark Holton). Utóbbi miatt (persze nem rossz szándékból) szabadul ki börtönéből Leprechaun (Warwick Davis), akinek feltett szándéka, hogy visszaszerezze aranyát – bármi áron.

Igazából, ez a kis horror remek tanmese a kapzsiságról és bosszúról, ebben a filmben persze minden az előbbiből indul ki: O’Grady lopása és a Lepreachaun támadása, majd a lény későbbi kegyetlen tettei is. Az egyetlen őszinte dolog az Ozzie – akit én leginkább a Dellamorte Dellamore Gnahijához tudnék hasonlítani – egy valóságos óriás, de végtelenül jámbor lelkű és segítőkész. Alexel együtt a legjobb karakterei a filmnek – az emberi oldalról nézve persze.

Sajnos a több karakter már nem annyira érdekes, mint a fentebb említett duó: Tory és Nathan jellemrajza kimerül nagyjából két mondatban, a többi karakter – akiknek amúgy a nevére sem lehet emlékezni – pedig csak arra jók, hogy ők legyenek azok, akik mennek a levesbe. Még szerencse hogy Ozzie, Alex és ugye maga a címadó Leprechaun képes elvinni az amúgy nem éppen egetverő, ámde élvezhető történetet a hátukon.

Régi, misztikusnak mondható, de mégis véres horrorfilm a Gyilkos Kobold,  ami bár koránt sem műfajának legijesztőbb, vagy éppen legjobban megrendezett alkotása – mégis található benne valami, amitől az ember nem képes nem szeretni, vagy nosztalgiával tekinteni rá. egy jó kis tanfilm arról, hogy ne lopkodjuk el mások dolgait.

Szerző

Hanama
Hanama
Alapító és szerkesztő

Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .