A szökés (2005-2009), 4. évad

Én tényleg szerettem volna, hogy a Prison Break egy jó, akció dús sorozat legyen, de hiába reménykedtem, a színvonal az évadok és epizódok számának növekedésével esett. És lám, íme, a negyedik évad, amin azt hinném nincs lejjebb, de „szerencsére” a Fox, 2017-ben leadta az ötödiket, így nem értünk a színvonal legaljára!

Michael Scofield (Wentworth Miller) szerelmét, Sarah-t (Sarah Wayne Callies) siratja, azonban kiderül, hogy a nő halála csak színjáték volt, és ha a zseni építész beszáll egy kétes ügyletbe testvérével, Lincolnnal (Dominic Purcell) valamint a barátaival, akkor közös erővel lebuktathatják a Cég minden mocskos kis titkát, és ezzel véget vethetnek az örök menekülésüknek. Michael belemegy a játékba, azonban nem bízik meg száz százalékosan az őt utasítgató ügynökben, és ez a bizalmatlanság menti meg a veszélyes akciók során, ahol magas rangú vezetőktől kell egy titkos kártyát elrabolni.

A szökés negyedik évada pont annyira felesleges pénzhajhászás, mint az előző, a Fox egyszerűen képtelen volt elengedni a fejőstehént, így addig szorongatta, míg már csak a salak maradt. Nem kárhoztatom a színészeket, mert hát élni kell valamiből, de valahol azért mégis van egy határ, aminél már azért illik nemet mondani.

A történetben legalább a harmadik évad legnagyobb marhaságát, Sarah halálát visszavonták, mondjuk ezt olyan hiteltelen módon sikerült, hogy egy jó percig a fejem temettem a kezembe – sötét, a sötét a hibás mindenért! És ha csak ez az egyetlen hiba lenne az évadban, még egészen élvezhető is lett volna, de ehelyett kaptunk egy percenként önmagának ellentmondó történetet, amit sem a logika, sem az emberi kiszámíthatatlanság nem tud megvédeni, miközben minden szereplőnk – értsd, minden – elárulta már legalább kétszer a másikat. Ennyi árulás után konkrétan nem működne semmi, de persze Scofield esze és szíve-lelke mindenkinek erőt ad!

Wentworth Miller a kisujjából kirázta a szerepet, és olykor egészen unott fejjel nyomta végig az akciójeleneteket, szinte már azt láttam, hogy neki is fordul kettőt a gyomra, amiért elvállalta a munkát. A sorozatban egyetlen örömforrást azért találtam, ugyanis Dominic Purcellen komolyan meglátszanak az évek, vagyis az évek alatt felvarrt tetkók, és különösen érdekes volt figyelni, hogy a színész valódi élete, gyerekei születései dátuma például miképpen csúszik be a képernyőre.

Tényleg sajnálom a szériát, mert ezt az első évad elején le kellett volna állítani, mert nincs benne több, de emlékszem, akkor óriási hype övezte, és minden hímnemű ismerősöm szentként tisztelte Scofieldet, és ezért észre sem voltak hajlandóak venni a hibákat – mondjuk hasonló történt a Lostnál is.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..