Poison Ivy: Cycle of Life and Death – képregénykritika

Méregcsók mindig a kedvenc képregényes karaktereim közé tartozott, számos ponton tudtam vele azonosulni, ezért fájó volt számomra, hogy bár már több, mint 50 éve lépett a színre, ez idő alatt nagyon kevés szerepet kapott. Valószínűleg nem csak én voltam ezzel így, mivel a DC 2014-ben úgy döntött, hogy ideje végre egy önálló Ivy- minisorozattal előrukkolni, ami nem csak Méregcsók karaktere szempontjából volt áttörés, de egyben ez volt az első alkalom, hogy Batman egyik ellenfele önálló sorozatot kapott. A Cycle of Life and Death 2016 januárja és júniusa közt jelent meg, összesen 6 lapszámban, Amy Chu tollából és Clay Mann rajzaival, és végre méltó mélységet adott az eddig hanyagolt karakternek.

Dr. Pamela Isley aka Méregcsók/Poison Ivy már jóideje pattogott a “jó” és a “rossz” oldal közt, és bár a világ szuperképességekkel bíró ökoterroristaként könyvelte el, számos esetben segített a jó ügy érdekében. Mikor egy kutatólaborban állást kap biológusként, úgy tűnik, lehetősége van újrakezdeni a civil életet, és úgy dönt, felhagy a korábbi életmódjával. Ez persze áldozatokkal is jár, hiszen elveszíti legjobb barátját (és egyben kvázi párját), Harley-t, aki nem tolerálja, hogy barátnője minden idejét felemészti az új munkája. Pamela kutatásai egy különleges, sokezer évig is elélő növény genomján alapulnak, amit sikeresen tud állati eredetű DNS-sel kombinálni, ezáltal növény-állat hibrideket létrehozni. A dolog több szempontból is jelentős, de főként azért, mert a rendkívül sokáig élő növény genomját az emberi DNS-be kódolva már-már halhatatlanságra lehetne szert tenni – de Pamelának van egy ennél lényegesen emberibb célja is: utódokat szeretne, akik olyanok, mint ő. Így hát a kísérleti anyagból saját otthonában 2 kis “palántát” hoz létre, akikből két baba születik. Azonban mielőtt a kísérlet befejeződne, a laborban gyilkosság történik, és valaki ellopja az anyagokat.

Mivel Ivy utódai is veszélybe kerülnek, és további gyilkosságok is történnek, melyek a rendőrség előtt Ivy-ra terelik a gyanút, ezért egy hebrencs kollégája, valamint Macskanő segítségével jár utána, mi lehet a háttérben. A laborba betörve egy rejtett részlegen megtalálják az ellopott kutatási anyagot, valamint egy másik “utódot”, akit a tolvaj Ivy módszerével hozott létre. A kislányt Ivy kiszabadítja és magához veszi.

A három kislány, Rose, Hazel és Thorn rendkívül gyorsan nőnek, mindössze fél év alatt kamaszkorba lépnek, és mindannyian bírnak valamilyen képességgel Ivy erejéből. Emellett azonban külsőleg is magukon viselik a növényi géneket, így Ivy nem engedi ki őket a nagyvilágba, amit a lányok nem viselnek túl jól, ezért megszöknek…

A történet nem csak felfedi az eddig csak simán szexszimbólumként és femme fatale-ként elkönyvelt Poison Ivy személyiségének mélyebb rétegeit, de több fontos dologra is rámutat. Láthatjuk, hogy Méregcsók mennyire összetett személyiség, viaskodik benne a tudásra kiéhezett, rendkívüli intellektussal bíró kutató, az ősi anyaösztön, és az a növények iránti rajongás, ami megteremtette belőle Ivyt. Emellett láthatjuk a magányát, hiszen a genetikai módosítások miatt ő nem ember, hanem ember-növény hibrid, és a két faj közt őrlődik. Olyan fontos erkölcsi kérdéseket feszegetnek, mint az, hogy meddig lehet elmenni saját magányunk legyőzése ellen, mennyire erős a kódolt vágy, hogy hozzánk hasonlókkal vegyük körbe magunkat, és hogy mit bír el egy kapcsolat. Láthatjuk, hogy Poison Ivy nem erkölcsök nélküli, mindössze egy saját erkölcsi kódexet követ, ami nem a klasszikus, társadalom által kialakított jó és rossz iránytűjén alapul, hanem ennél sokkal ősibb, természeti törvényeken.

Számos réteget lehet lehántani erről a történetről, gyakorlatilag minden újraolvasás hozzáad valamit, emellett vizuálisan is lenyűgöző. Clay Mann a régi, klasszikus Ivy-ábrázolásokat vette alapul, de figyelembe vette a Chu által ábrázolt személyiségjegyeket is, és nagyon érzéki, ugyanakkor természethű karaktereket kapunk tőle. Ritkán találni ennyire jól megírt és összerakott történetszálat, aminek ilyen mélysége lenne, ezzel pedig a Cycle of Life and Death nálam előlépett a dobogó első fokára, a kedvenc sztorimmá.  10/10

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Lia Névjegye

Életigenlő, filmrajongó, könyvmoly, grafomán cosplayer.
Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..