Jeff Lindsay: Dexter Halott

Nyílt titok, hogy rajongója vagyok a Dexter-köteteknek, annak ellenére, hogy csak minden páratlan darab lett igazán ütős. Így kissé szomorkásan kezdtem bele az utolsónak kikiáltott darabba, a Dexter Halottba, de azt kell mondjam, csalódást keltő volt a könyv.

Dexter Morgan, most aztán nagyon mellé nyúlt, nem elég, hogy elbukta az újdonsült világsztár barátnőjével járó fényűző életmódot, mivel Jackie halott, megölték a feleségét, Ritát, ráadásul őt gyanúsítják mindkét gyilkossággal, és még a nevelt lánya pedofil zaklatásával is. Na, nem mintha Dexter annyira ártatlan lenne, sőt, ő egy vérbeli szociopata, akinek nincsenek érzelmei, viszont nevelőapja, Harry útmutatásai alapján kizárólag olyan emberekkel „játszott”, akik kicsúsztak az igazságszolgáltatás kerekei közül.

De most itt áll Dexter, egy vasrács mögött, abban reménykedve, hogy őt ezúttal nem darálja be a rendszer, miközben mindenki más elfordult tőle, az ügyét vivő nyomozó pedig mindent megtesz, hogy besározza őt. De talán akad egy kiút, ami megmentheti Dextert és Utasát, de ehhez ismét be kell mocskolnia a kezét, és új játszópajtásokat kell keresnie.

Bár már a Dexter és a végső vágás sem lopta be magát a szívembe, azért kellően izgalmasnak és érdekesnek találtam ahhoz, hogy élvezze a könyvet, azonban a széria lezáró darabja, unalmasan nyitott, kissé felpörgött, majd az utolsó száz oldalon már vért izzadt az író, hogy minél jobban lenyomja saját szereplőjét, és hogy végre-valahára megszabaduljon tőle. Én írót ennyire utálni a saját maga megalkotott főszereplőjét, szerintem még nem láttam, ami különösen azért zavaró, mert Lindsay ennek a figurának köszönhetően lett igazán ismert, kapott tévés ajánlatot.

A könyv egésze egy masszív nyafogás Dexter részéről, ami valahol indokolt, de valahol egy rideg, érzéketlen és mániákus szociopatánál ez már szimplán túlzás, miközben folyamatosan ömlött a szar a nyakába, hogy aztán elmerüljön benne.

Szomorú vagyok, hogy így kell búcsúznom ettől a könyvfolyamtól, mert amilyen jól kezdett, olyan csúfosan bukott – egyszerűen a szerző nem tudott mit kezdeni saját teremtményével, és a saját szabályrendszerével, így azokat pontról-pontra rúgta fel, és tette semmissé.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..