Nem azt mondom, hogy rossz lett volna a Grace Klinika évadnyitánya, csakhogy nekem ezek nagy csavart ígértek, és ezt hiába keresem, nem találom.
A fonalat nem sokkal azután vesszük fel, ahol az előző szezon véget ért: Jo és Alex éppen a nászútjukat élvezik, ami nem túl romantikus fordulatot vesz, amikor Jónak korszakalkotó ötlet jut az eszébe, ami egyben azt is jelenti, hogy a páros Seattle-ben maradna. Meredith-t „borzalmas”, szexuális töltetű álmok gyötrik – főszerepben különböző, szexi kollégáival –, ami miatt kénytelen rádöbbenni, hogy bizony hiányzik egy férfi az életébe, miközben a helyzetet tovább bonyolítja, hogy legújabb betege hivatásos házasságszerző. Maggie és Jackson majdnem súlyos baleset áldozata lesz, azonban Andrew az utolsó pillanatban elrántja őket a kocsi elől – ennek nyomán Andrew hirtelen megállíthatatlannak érzi magát, Jackson pedig egyre jobban eltöpreng egy felső hatalom létén ami – leginkább az, hogy eddig megrögzött ateista volt – megijeszti őt, és a Maggie-vel való kapcsolatára is kihatással lesz. Amelia kezd ráébredni, hogy mégis akar valamit Owentől, ami persze bekavar Teddynek, aki Owen gyerekével terhes, és végeredményben azért jött vissza Seattle-be, hogy vele legyen. Azonban látva Ameliáékat, úgy dönt, mégsem marad, és nem fogadja el a kórház ideiglenes vezetői posztját, így hát Bailey-nek, aki egy évre szeretne elszabadulni a vezetéstől, hogy személyt kell találnia erre a posztra. Ezen felül a kórház két új orvossal is gazdagadik, az egyikük az „orto-isten” Atticus Lincoln (Chris Carmack), a másikuk (Alex Landi) pedig… ázsiai és meleg.
Oké, oké, szóval először hadd szóljak egy pár szót erről a két új színészről, akik amúgy mindketten baromi szexik – de hát végül is a Grace Klinikáról beszélünk, úgyhogy egyértelmű volt, hogy minden dokinak szexinek kell lennie, mert ez itt már csak így működik. De, egek, azért ezért a kettőért kicsit haragszom. Először is ott van Chris Carmack karaktere, az új ortopéd sebész, akit akkora rejtély
övezett, hogy még a nevét sem lehetett tudni – komolyan, volt olyan promó, ahol direkt arra mentek rá, hogy Meredith nem engedi bemutatkozni –, amiatt persze elindult a találgatás, hogy biztos valakinek a valakije, és ezért nem tudhatjuk meg a nevét, mert az lesz a csavar. Hát nem. Tudjátok, miért nem tudhattuk meg a nevét? Mert egy vicc. Mert Atticus Lincoln egy nagy irodalmi és egy nagy történelmi alak után kapta a nevét, ám mégis azt szereti, ha Linknek nevezik. Hú, de vicces. Aztán ott van Nico Kim (igen, csekkoltam az IMDb-t, a másik új doki neve Nico Kim), akinek teljes karakterizációja az, hogy meleg. És mellesleg ázsiai (mármint a színész félig ázsiai, de hagyjuk), ami azért fontos, mert már érte szó a ház elejét, hogy ahhoz képest, hogy Seattle jelentős ázsiai kisebbséggel bír, az sorozatban eddig mindössze csak egy jelentős ázsiai karakter kapott helyet. De vissza ehhez a meleg-dologhoz: a sorozat az előző szezonban be tudott hozni egy transznemű karaktert úgy, hogy előbb tisztázta, hogy a srác katona, hogy hacker, hogy talpraesett, hogy vág az agya, és hogy elvitatott, és csak aztán közölte a nézővel, hogy transzszexuális. Ezzel szemben Nico Kimről meg azt sem tudom most megmondani, hogy mi a szakterülete (bár Link mellett mászkált, szóval lehet, hogy orto?), hogy került a kórházba, milyen ember, mert csak azt látom, hogy pofátlanul flörtölget Schmidttel – csak hogy tudjuk, hogy meleg.
De nyugi, nézzük tovább a dolgokat. A másik dolog, amit csavarnak lehetett nézni, hogy a promóanyag nagyon azt akart sugallni, hogy Meredith és Andrew lefeküdtek. Hát, megint csak nem. Vagyis de, de csak Meredith álmában. Vagyis megint egy ígért csavar, amiben az a csavar, hogy nincs csavar. Viszont továbbra is ígérgetik, hogy Meredith megint szerelemre fog találni, ezzel viszont csak
az a baj, hogy ezt nagyjából két éve mondogatják. Az sem csavar, hogy Jo és Alex mégis Seattle-ben marad – most komolyan, ki gondolta egyáltalán, hogy el fognak menni? Na, jó, az egy kicsit csavar, ami Alexszel történik a második rész végére, de ettől sem fog senki sem padlót fogni. Teddy terhessége? Nem csavar, eddig is tudtuk. Az, hogy Amelia megint összejön Owennel? Ki nem számított rá?! Szóval sorolom itt a történetszálakat, és mást sem látok, mint nem-csavarokat.
Viszont – „viszont”, mert ettől függetlenül nem akarom azt mondani, hogy rossz lett volna az epizód – kifejezetten tetszett például, amit Richarddal csináltak – az, hogy most nagyon szépen visszajön az, hogy elvesztette az AA szponzorát, és hogy ez milyen hatással lesz a józanságára. Jo és Alex irtó cuki együtt. Amelia monológja a függőségről és a változástól való félelemről egyenesen egyenesen zseniális. Jackson elmélkedése… oké, itt vannak némi fenntartásaim: az addig még szép és jó, hogy Jackson ismerkedik egy felsőbb hatalom létének gondolatával, csak könyörgöm, srácok, ezt ne kössétek a keresztény egyházhoz! Próbáljuk meg lerombolni azt a nyugati gondolatot, hogy a vallásosságnak két pólusa van, az „ateista” és a „hívő keresztény”. Ugyanis valaki elfogadhatja egy felsőbb hatalom létét anélkül, hogy bármilyen egyházhoz csatlakozna. Vagy esetleg csatlakozhat nem-keresztény egyházhoz is. Szóval csak azt szeretném kérni, hogy April ne egy újabb szemellenzős keresztény karakter bevezetésével kompenzáljuk (főleg azok után, hogy milyen szépen levezették az előző évadban April hitének megingását), hanem mozogjunk kicsit a spektrumon.
Igazából még egészen hosszan beszélhetnék erről a két epizódról, de miután már így is elég hosszúra nyúlt ez a cikk, most lezárom. Összességében a Grace Klinika tizenötödik szezonja elég sok klisével és kötelező PC körrel nyit, a végeredmény viszont messze nem katasztrofális – van még hova fejlődni, nem azt mondom, de azért érdekes dolgokat lehet majd kihozni ebből a felhozatalból. Viszont akkor sem tudom, hogy hol van az az ígért, nagy csavar.
Szerző
