Interjú L. J. Wesley íróval

Nem olyan régen L. J. Wesley, azaz Takács László könyvéről – Brooke: A testem a börtönöm – írtam értékelőt. A történet engem nagyon megfogott, most pedig magával az íróval sikerült készítenem egy hangulatos interjút.

„Az írás szenvedély és önkifejezési forma.”
L. J. Wesley

Szia Laci!
Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést az interjúra. Kérlek, mesélj magadról egy kicsit! Kit takar az L. J. Wesley név?

Szia, én köszönöm a felkérést.
Magánemberként egy játékfejlesztőt, aki néha maga sem tudja, hogy miként keveredett az írók közé. Egy teljesen átlagos pszichopata vagyok, semmi extra. *mosolyog*

A teljesen átlagos pszichopaták nem írnak regényeket, novellákat, te pedig már többet is a hátad mögött tudhatsz. Szóval mit jelent számodra az írás?
Neked még nem mondták, hogy minden író pszichopata? *nevet*
Az írás szenvedély és önkifejezési forma. Soha nem gondolkodtam túl sokat rajta, hogy mit jelent nekem ez az egész. Egyszerűen csak arról van szó, hogy érzem a késztetést rá, hogy a bennem bujkáló sztorikat megírjam.

Édesanyámon még nem vettem észre, bár ő gyermekmeséket ír, ez lehet, hogy számít? Szenvedélyed legújabb megtestesülését, Brooke-ot nekem is volt szerencsém olvasni. Nagyon érdekes alapszituációt teremtettél. Abszolút nem egy átlagos helyzet. Honnan jött az ötlet?
Azt én is szeretném tudni. *nevet*
A Brooke eredetileg nem regény lett volna, csak egy sima írásgyakorlat. Akkoriban éppen próbáltam befejezni az Egy űrállomás-takarító naplóját, de elakadtam. Ilyenkor szoktam azt tenni, hogy csak írok. Bármit. Ez a bármi akkor éppen Brooke lett, és végül életre kelt.

Azt kell mondanom, hogy Brooke egy jól sikerült projekt lett végül, és ezzel a naplóregényeket is megkedveltem. Az Egy űrállomás-takarító naplóját említetted. Ez a kötet két verzióban is megjelent. Mi volt ennek az oka?
Az eredeti verzió egy brutál függővéget kapott, ami nem aratott osztatlan sikert, több olvasó is folytatást követelt, amihez, akkor legalábbis úgy éreztem, nincs elég ihletem. Viszont amikor a Mogul kiadó felajánlotta, hogy bővítsem ki, és vigyük boltba, engedtem a nyomásnak. Így kapott egy finomabb lezárást, és bővült annyival, hogy nyugodtan kiadhattam új könyvként.

Ah, értem. A címe egyébként kifejezetten figyelemfelkeltő, mivel nem szoktak az emberek takarítók mindennapjairól gondolkodni, pláne nem űrállomás-takarítókén. Miért pont egy űrállomás-takarító lett a főhős?
Nem volt tudatos döntés. Max története egy haverokkal történt sörözés eredménye. Hazafelé tartottam villamossal, és nagyon nem volt kedvem olvasni, így csak néztem ki a fejemből, míg bele nem fészkelte magát az alapötlet. A cím ellenére persze nem arról szól a könyv, hogy ki után és miket takarít Max, viszonylag hamar maga mögött hagyja a BB65XQ űrállomást.

Agatha Christie-től olvastam egyszer, hogy a krimi ötletei mosogatás közben jöttek. Neked ez utazás közben. S ha már Agatha Christie szóba került, van kedvenc íród, esetleg példaképed?
Charles Bukowski nagy kedvencem, imádom a stílusát. Egyszerűen, közérthetően írt. Nagyon sokan erőltetik írás közben, hogy “szépirodalomi” legyen a megfogalmazás, ettől pedig modorosak lesznek, amit ki nem állhatok. Ez nála fel sem merül, nem véletlen, hogy nagyon gyorsan lett a kedvencem.

Így most választ kaptam az értékelőmben írt észrevételemre is. Te sem erőlteted a szépirodalmi megfogalmazást. Bukowski az én meglátásom szerint egy kifejezetten megosztó alkotó, bár még nem olvastam egyik alkotását sem, de a stílusáról alkotott vélemények ezt mutatják. Téged melyik műve fogott meg a legjobban? Melyiket ajánlanád jó szívvel első olvasásnak?
Én elsőnek a Nők című könyvét olvastam, azzal meg is fogott, ajánlani azonban az A kezdőt javaslom.

Köszönöm, és azt hiszem mindenki nevében, aki még nem olvasott az írótól. Egy picit visszakanyarodnék még a Mogul Kiadóhoz. Hogy találtatok egymásra? Illetve milyen tapasztalataid vannak a kiadókereséssel kapcsolatban?
A kiadó keresésre azt tudom mondani, hogy nagyon át kell gondolni. Amikor Max történetének első verziójával házaltam, kaptam több pozitív visszajelzést, de rosszul döntöttem. A Mogul kiadóval az ÍBO-nak (Író*Blogger*Olvasó találkozó – szerk.) köszönhetem a kapcsolatot.

Gondolom ez egy gyümölcsöző kapcsolatnak ígérkezik. Sok közös megjelenést kívánok még. Mint több könyves író, mit tudnál javasolni a kezdő írópalántáknak? Mire figyeljenek? Mit gyakoroljanak?
Gyümölcsöző lesz, amint sikerül több emberrel megismertetni minket. Még az út elején járunk.
Az örök érvényű tanácsom: ha írni akarsz, írj! Gyakorolni pedig mindig azt, ami nem megy. Nekem pl. a leíró részeket kell gyakorolni. Hiszem, hogy mindenkiben van egy történet, csak meg kell találnia… ha ez nem megy, vegyék majd meg az októberben megjelenő új könyvem – Skicc –, az pont ebben akar segíteni. *kacsint*

Köszönöm szépen ezt a kellemes beszélgetést, Laci. Kívánom, hogy még sok szuper történettel kedveskedhess az olvasóknak!
Én is köszönöm, és igyekszem!

 

Laci, azaz L. J. Wesley könyveit itt találhatjátok meg, ahol rendelhetők is, természetesen. A Brooke: A testem a börtönöm című alkotásáról írt értékelőnket pedig a kötet címére kattintva olvashatjátok el.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..