A seattle-i csapat ezúttal egy crossover epizóddal készült – mert ha a múlt héten Chicagóban ezt csináltak, akkor most nekik is kell –, ami nem is lett rossz, csak éppen… nem is olyan jó.

A Station 19 (mert hát ugye velük van a crossover) tűzoltói egy kisebb lakástűz sebesültjeit hozzák a Grey-Sloanba. Köztük van például egy szívműtétre szoruló nő, akinek a férje nem hajlandó elárulni a fiuknak – aki folyton elbújik –, hogy az anyja meg is halhat, és egy egyetemi hallgató, akinek születése óta van egy kinövés a tüdején, ami a füst miatt most problémákat okozhat, aki viszont nem akar semmiféle kezelést, mert az egészségbiztosítása csakis sürgősségi beavatkozásokat áll. Mindeközben Maggie tovább szenved, mert nem tudja, mihez kezdjen Teddy titkával, Jackson továbbra sincs sehol, Alex próbál megbarátkozni új pozíciójával, Amelia Bettyvel küzd, akiről gyanítja, hogy drogozott, Meredith pedig vakrandira készül.

Szóval igen, nem volt rossz ez a rész, csak… hát, igen, nem volt jó. De azt hiszem, velem van a hiba – pontosabban az előző szezon kezdete, ami mintha új lendületet adott volna az egész szériának, elrontott, elvárásaim lettek, és az új epizódok egyszerűen nem tudnak felnőni ezekhez az elvárásokhoz. Meg igazából szerintem az is baj, hogy egyre kevesebbet foglalkozunk a betegekkel – most komolyan, volt a szívbeteg nő, akinek az esetében a fia reakciója (meg a párhuzam a család és Maggie helyzete közt, a fájdalmas titok/igazság esete) sokkal több teret kapott, mint a tényleges gyógyítás, meg volt a tüdőbajos fiú, ahol szinten nem a gyógyítás volt a lényeg, hanem a hülye helyzet az egészségbiztosítással. Emberek, ez a Grace Klinika! Drámát akarok, vért, formabontó műtéteket, hajszálhíján megmentett életeket! Persze mindezt megspékelve az orvosok botrányos szexuális életével, ami főleg az ügyeleti szobában zajlik.

Viszont ezektől elvonatkoztatva voltak olyan pillanatai az epizódnak, amit kifejezetten élveztem. Meredit randija például ezek közé tartozott – a vendégsztár Josh Radnor nagyon szépen hozta a szimpatikus, ám végül magát jó mélyre elásó randipartnert, miközben szimplán jó volt látni, ahogy a két karakter jól érzi magát. Jónak is voltak tök jó jelenetei – például mikor a szexről magyarázott Alexnek, miközben Webber ott állt a háta mögött –, Alex is kezd ügyesen beletanulni a szerepébe, és még Bailey is hozta a tőle megszokott formáját. Ameliák száláról nem is beszélve, ahol az írók nagyon ügyesen lavíroznak a karakter által felvett szerepek közt: most akkor Ameli Betty pótanyja vagy szponzora? Hogyan kell vele viselkednie? Adhat neki szobafogságot? Azért pedig, ahogy a készítők behozták Owen anyját, külön jár a dicséret.

Külön tetszett még (jaj, ez szemetül fog hangzani, de most úgyis ez a vesszőparipám) az is, hogy ebben a részben nem volt benne Nico Kim – aki, mint azt már korábban is említettem, nem több, mint egy biodísztlet, akire rásütötték a „MELEG” bélyeget. És innentől kezdve nem is hiányzott a narratívából, mivel igazából semmit nem is tesz hozzá. Viszont – viszont! – Lincolnt szépen viszik előre, ugyanis most kiderült, hogy régebbről ismerik egymást Jóval – amiről egyelőre csak annyit tudni, hogy ez az ismerettség még azokra az időkre nyúlik vissza, amikor Jót még Brooke-ként ismerték. Szóval itt van potenciál, és ennek én nagyon örülök. Jackson távolmaradása viszont egyre idegesítőbb (totál olyan érzésem van, hogy a színészt suttyomban kirúgták, csak ezt még nem hozták nyilvánosságra), és van egy olyan érzésem is, hogyha Carina most elmegy egy időre – amire utaltak az epizódban –, akkor annak a nézők egy része nagyon nem fog örülni. Mert hát ugye most ő A Leszbikus Karakter – másfelől viszont jelen pillanatban neki sincs semmi történetszála, maximum Andrew-éba nyúl bele néha.

Mindent összefoglalva eléggé vegyes érzelmeim vannak ezzel az epizóddal kapcsolatban: egyrészt sok minden untatott benne, hiányolom a drámát, a valós téteket, másfelől viszont látom, hogy egyes szálak szépen alakulnak és van bennük potenciál. Szóval most várakozóállásba helyezkedem, és felkészülök a következő katasztrófára – miután már régen robbant fel bármi is a Grey-Sloanban.

Szerző

Alapító és főszerkesztő-helyettes

A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .