Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

Könnyed, fiatalos, bonyodalmas, szerelmes! Nagyon-nagyon szerelmes! Ez pedig nem más, mint Stephanie Perkins: Anna és a francia csók című könyve, amely az azonos címet viselő trilógia első kötete.

„Azt mondom, hogy szerelmes vagyok beléd! Szerelmes voltam beléd ebben az egész francos tanévben!”

Mostanában a legtöbb olvasmányomat a nehezen emészthető tartalom jellemezte vagy éppen a klasszikusok közül válogattam, úgyhogy most kifejezetten üde kis színfoltnak számított ez a könnyed, olvasmányos, igazán romantikus ifjúsági történet. Engem megfogott, sőt egészen fel is elevenedett a saját tizenhét éves korom, amikor megcsináltam a saját hülyeségeimet – Ki nem? –, fülig szerelmes voltam és természetesen a legbénább félreértések szereplője is egyben. Mégis azt mondom, hogy az volt tinikorom egyik legjobb éve. Örömmel gondolok vissza rá, és ilyen örömmel fogok visszagondolni erre a könyvre is, hiszen megnevettetett, szórakoztatott és egy kicsit engem is szerelembe ejtett.

A történet főszereplője Anna Oliphant, akinek apja író, anyja tanár, ő pedig végzős középiskolás, aki egy kukkot nem beszél franciául, mégis az utolsó évet a Párizsi Amerikai Gimnáziumban fogja elvégezni. Nagyjából a teljes tanévet követhetjük végig Annával és újdonsült barátaival, egészen a beköltözés pillanatától, az első közös reggelin és a tanórákon, a tanórák utáni szabadidőn át a év vége felé közeledve a végkifejletig. Végig élhetjük azokat a problémákat, érzéseket, bonyodalmakat és természetesen örömöket, amik egy tizenhét éves lány napjait is jellemzik. És természetesen kulcsfontosságú a szerelem jelentősége.

A könnyed stílus és kellemes hangulat ellenére azt mondom, hogy Anna nem egy buta liba – ahogy az sajnos több ifjúsági-romantikus regény esetében jellemzi a főszereplőt –, de persze neki is vannak gyengeségei. Kinek nincsenek, főleg ha még a hormonjai is tombolnak és fogalma sincs róla, hogy a kémia vajon tényleg működik-e közte és szíve választottja között. Azonban a tanév alatt Anna jelleme fejlődik, mondhatnám úgy is, hogy egy kötet végére egy sokkal felnőttebb Anna köszön majd vissza, ahhoz a leányzóhoz képest, akit az elején megismertünk. Szép karakterfejlődés.
A fiú főszereplőnk is szerencsére mutat előrelépést. Megkedveltem Étienne-t annak ellenére, hogy valamiért ez szinte az egyetlen francia név, amit gyerekkorom óta nem szívlelek. A fiú kedves, vicces, jó képű, jó a haja, szinte már a tökéletes férfiideált súrolja, már ami az ifjúsági regényeket illeti, de mégis van egy kis szépséghibája, és nem, nem arra gondolok, hogy nem túl magas, hanem arra, hogy nehezen viseli a változásokat és pont emiatt egy kicsit toporgós. De természetesen ő is megembereli magát és szép fejlődést mutat.

A magyar szöveg fordításáért és a könnyed, olvasóközeli stílusért ezennel nagy köszönet illeti Pásztor Judit fordítót. Biztos vagyok benne, hogy Perkins is hasonlóan fiatalos stílusban írta meg könyvét és ezt Judit tökéletes át tudta hozni a magyar verzióba. Az egyetlen, ami nem nyerte el a tetszésemet, Anna beceneve. Gondolom az eredeti verzióban Banana volt, ami valóban szépen rímel az Anna névre. Azonban ez magyarra fordítva – Banán – valahogy inkább erőltetettnek tűnik számomra, mint viccesnek. Ez eredeti, angol nyelven tényleg jó poén egyébként.
Kifejezetten tetszett, hogy szinte nem is akadtam helyesírási vagy szerkesztési hibákra.
A borítóról pedig sugárzik a fiatalos lendület, a vidámság, ami kifejezetten illik a történethez. Ahogy rápillantok, szinte érzem a párizsi tavaszi szellő érintését az arcomon, egyszerűen jó ránézni erre a borítóra.

Kedves történet, szép fogalmazás és jó szerkesztés! Ez jellemzi az Anna és a francia csók című könyvet. Ha egy igazán könnyed történetet szeretnél olvasni, akkor jó szívvel ajánlom, hiszen valahogy átitatja a fiatalos báj, az ártatlanság, a még csak kibontakozó felnőtté válás.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..