Supernatural S14E02 – Gods and Monsters

Na, így kell Odaát epizódot írni! A múltkori, igencsak felemásra sikeredett premier után a folytatás már egyből jobban fest – ráadásul mindezt pont a Buckner-Lemming írópáros hozta össze, akikre amúgy (jogosan) pöröl a rajongótábor. Az elődjéhez képest a Gods and Monsters címre hallgató rész mind a cselekmény, mind a karakterábrázolás szempontjából tökéletesen lett felépítve, a sztori az elejétől a végéig leköt, és a szereplők is elegendő időt kaptak arra, hogy kibontakozzanak. Még ilyenből szeretnék rendelni az egész évadra!

Sam (Jared Padalecki) és csapata Minnesotában bukkannak rá olyan nyomra, ami Mihályhoz (Jensen Ackles) vezethet, így útnak is erednek, hogy elkapják. Ez idő alatt Castiel (Misha Collins) a bunkerben marad, hogy vigyázzon a kétségbeesett Jackre (Alexander Calvert) és Nickre (Mark Pellegrino), akinek Lucifer távozása óta igencsak labilis mentális állapota. Sam, Mary (Samantha Smith) és Bobby (Jim Beaver) egy csapatnyi hullára bukkannak Minnesostában, akik egyértelműen angyal támadás áldozatává váltak, ám nem ez a legérdekesebb, hanem az, hogy mindnyájan vámpírok voltak. Samék ezután felkeresik a mészárlás egyetlen életben maradt szemtanúját, akitől kiderítik, hogy Mihály valójában kísérleteket végzett a vámpírokon, és valami nagy dobásra készül. A szóban forgó arkangyal eközben tovább is göngyölíti a tervét, amiben Samék megtréfálása is szerepel.

Annyi minden történt ebben az epizódban, hogy nehéz volt spoilermentesen összefoglalni, így csak egy nagyon alap képet tudtam adni a cselekményről. Nagyjából a huszadik perc magasságában természetesen kiderül Mihály terve, és egyelőre nem vagyok benne biztos, hogy értem, mi is pontosan a motivációja, ám minden esetre érdekesnek – és kellően rettenetesnek – hangzik az akció. A Gods and Monstersben most Jensen Ackles játéka is, hála Chucknak, rendben volt, sőt, a szállodai jelenetben kifejezetten zseniálisat alakított. Így már képes vagyok elnézni a bemutató részben látott bukdácsolását, és hirtelen mindjárt izgalmasabbá vált a szezon!

Ami azonban a színészi játékot és a jellemfejlődést illeti, a héten Mark Pellegrino vitte a pálmát, mögötte Misha Collins és Alex Calvert sorakozik fel. Egyelőre nem tudjuk pontosan, Nick hogyan élhette túl Lucifer halálát, ám addig nem is kifejezetten hiányolom a magyarázatot, míg Pellegrino ilyen pompásan jeleníti meg az egykori porhüvely belső kínlódását. Aztán végre kaptunk Castiel és Jack közös szcénákat is, amik pazarul sikerültek: Cas apja helyett apja volt Jacknek, majdnem hogy a fogantatása óta, és most, mikor a srác élete egyik mélypontján van, sem hagyja cserben, hanem tartja benne a lelket.

Egy nem túl jó és egy fantasztikus rész van eddig a tizennegyedik évad mérlegének két tányérjában. Mindezek alapján én pozitívan állok a folytatáshoz – tudom, öreg hiba –, és remélem rácáfolnak az alkotók a statisztikára.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..