Emlékeztek, hogy mennyire beteg volt a múlt heti epizód? Nos, ez még betegebb – és ezért tiszta szívből hálás vagyok!

Raynek sikerült összehoznia a szent csontokat a modern masinériával, így már számítógépesen is követni lehet, ha egy mitikus lény, vagy rosszindulatú démon felbukkan az idővonalon. És bár a csapat hátrányban van, mivel előző éjjel Constantine – tőle várhatóan a legbunkóbb módon – közölte Sarával, hogy esze ágában sincs csatlakozni a Legendákhoz (bár ő nem ezeket a szavakat használta). Azonban akkor még nem tudta John, hogy valami vadászik rá, és hol lehetne a legnagyobb biztonságban, ha csak nem egy időhajón?

Ennek örömére azonnal a sűrűjébe kerül, a puritánok közé Salembe, ahol boszorkánysággal vádolnak egy nőt, mire hirtelen egy egész sereg madár támad rá a falusiakra. És miközben a csapat nagy része a megoldáson dolgozik, Zari ismét a saját esze, vagyis inkább a szíve után megy, és ezért nem igazán lehet őt hibáztatni.

Eközben Nate próbál jó viszonyban lenni az apjával, ám miközben ebben kudarcot vall, ráadásként még pénzügyileg is leég, így olyan helyen keres (és persze kap) menedéket, amire nem is gondoltunk volna.

Azt hiszem végérvényesen kijelenthetem, hogy a készítőknek elgurult a gyógyszere, úgy végérvényesen és örökre, és ennek köszönhetően parádézik a sorozat, miközben minden színészünk fürdőzik a szerepében. Matt Ryan zseniális Constantine, különösen a reakciói jók a többi Legendára, akik közül Rory kedveli őt a legkevésbé, miközben talán Zari az, aki leginkább megérti őt.

És ha már Zari, már az előző évadban is itt-ott felcsengett egy kis politikai hitvallás, egy kis morális iránytű, ám amit ebben az epizódban láthattunk Zariról és múltjáról megmutatta, hogy ez mennyire fontos, mennyire szükségszerű, és hogy talán az Államokban ez időszerűbb, mint valaha.

A sorozat alkotói már több alkalommal is bebizonyították, hogy nem kell nekünk egy búskomor szuperhős, vagy egy apokaliptikus világ ahhoz, hogy mélyen a lelkünkbe vágjanak, és felszínre hozzák az igazságot – ezzel bebizonyítva, hogy a DC Comicsnál pont ugyanúgy ott vannak a komoly és nagyszerű elmék, mint a Marvelnél, és hogy ami vicces, közel sem nevetséges agy komolytalan!

Csak így tovább srácok, csak így tovább!

 

Szerző

Avatar
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .