Big Bang Theory S12E07 – The Grant Allocation Derivation

Alapvetően úgy tudom összefoglalni a véleményemet erről az epizódról, hogy aranyos, de egy-két pillanattól eltekintve teljesen átlagos.

Az egyetem kasszájában marad némi kiosztható pénz, és Siebert igazgató úgy dönt, Leonardre bízza a döntést, hogy ki kapja meg, ami egyfelől hatalommal ruházza őt fel, másfelől viszont hamarosan rá kell jönnie, milyen nehéz feladatot is vett a nyakába. Ezzel egyidőben Bernie kezd besokalni a munkától és a gyerekektől, ezért elkezd a munkahelyéről hazaérve egy-egy órára elbújni Halley új játszóházában.

Na, szóval az a helyzet, hogy nem sok mondanivalóm van erről az epizódról – nem volt se kifejezetten rossz, se kifejezetten jó, csak olyan cuki kis kellemes. Nagyon nem tudok rajta mit elemezgetni, élveztem, kuncogtam párat, aztán ennyi. De hogy mégse csak ennyiből álljon ez a cikk, azért még megpróbálkozom összekaparni valamit.

Szóval a tényleges főszálon Leonard próbálkozott azzal, hogy igazságosan kiossza a megmaradt egyetemi pénzeket. Nem mondanám, hogy volt ebben a történetben bármi kiemelkedő, de azért élveztem, és voltak kifejezetten jó pillanatai. Külön köszönet az íróknak, hogy ismét behozták Kripkét, akit továbbra is imádok (és borzalmasan örülök neki, hogy John Ross Bowie-nak a Speechless mellett is van ideje, hogy néha itt is feltűnjön). Az sem volt rossz ötlet, ahogy Penny reagált férje hirtelen jött határozottságára, és a végleges döntés is működött. Jó, persze nem volt mögötte semmi nagy szimbolizmus, vagy akárcsak kiemelkedő ötlet sem, és olyan emlékezetes jelenet sem, mint mikor Sheldon a labdaveremben „úszkál”, de attól még élveztem.

A másik szál is édes volt a maga nemében: az egész epizód a játszóház megépítésével indult, amiben mindenki segédkezett, ami jelenet egyben megalapozta Bernie kimerültségét és leliiállapotát. Amikor elkezdett rejtőzködni a házikóban, még nem tetszett annyira a dolog, de ahogy haladtunk előre, úgy lett egyre erősebb a történet: előbb Penny csatlakozott hozzá, majd Amy is, egészen érdekes áthallásokat adva a dolognak, az utolsó jelenet pedig, amikor a lányok úgy rejtőzködnek a házban, hogy Howard és Raj közben a jacuzziban ázik, kifejezetten viccesre sikeredet – ami talán leginkább a színésznők remek játékának köszönhető.

Összességében tehát azt tudom mondani, hogy egy kellemes, ám nem túl maradandó epizódon vagyunk túl, amiben a színészek nagyon odatették magukat, a szituációk is jók voltak, csak valahogy hiányzott az a plusz, ami ikonikussá tehette volna.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..