Pilotmustra: Tell Me A Story (2018)

Ritkán tudja igazán megragadni a figyelmemet egy új sorozat, ám a Tell Me A Story-ra egyből felkaptam a fejemet. A leírás azt ígérte, hogy közismert és közkedvelt tündérmesék modern újragondolását láthatjuk majd megelevenedni a képernyőkön, némi pszichodrámával és krimivel átitatva – a modernizált mese részt több alkotásban ellőtték már, azonban ebben a kombinációban még azért tud egyedi lenni, úgyhogy nem szívesen hagytam volna ki! A végeredmény azonban számomra kissé kétes, hiszen – legalábbis a bemutató epizód – csak részben váltotta be az ígéretét.

A történet négy ember történetét mutatja be, valamint azt, hogyan kereszteződnek az útjaik, gyakorlatilag a totális véletlennek köszönhetően. Először ott van Kayla (Danielle Campbell), a gimnazista lány, aki most költözött Kaliforniából New Yorkba, és próbál beilleszkedni az új környezetébe, amiben frissen szerzett barátnője segédkezik is. Aztán Gabe (Davi Santos), a bűnös múltú meleg táncos srác, aki lakótársával együtt próbál elnavigálni az éjszakai élet rejtekeiben, valamint megismerhetjük nővérét, Renee-t (Zabryna Guevara), a lecsúszott rendőrnőt, aki próbálja őt kirántani a slamasztikából. Van egy rablásra készülő triónk is, Eddie (Paul Wesley), Sam (Dorian Missick) és Terry (Kurt Yaeger), akiknek már nem ez az első akciójuk. Végül bemutatják Bethet (Spencer Grammer) és Jordant (James Wolk), akik épp egy párkapcsolati krízis kellős közepén vannak.

Megint egy olyan epizód, amiben az volt az érzésem, hogy az alkotóknak nincs egy tiszta képük arról, mit is akarnak csinálni. Beharangozták, hogy Grimm meséket fognak modern, krimi és thriller köntösbe bugyolálni, ehhez képest a mesés utalásokat olyan szépen elrejtették, hogy ha rossz pillanatban pislogunk, akkor nagyjából le is maradunk róluk. Persze ha kicsit jobban elkezdjük elemezni a részt, akkor már feltűnik, hogy igen, az egyes szereplők közti kapcsolat, illetve bizonyos elrejtett szimbólumok valóban lehetnek erre meg arra a sztorira való utalás, de sajnos az átlag nézőknek ez nem fog leesni, úgyhogy ennél jobban az arcukba kellett volna tolniuk az íróknak. Még a nyitó szekvencia – ami egyébként animációs szempontból az egyik leggyönyörűbb, amit valaha láttam – is arra utal, hogy itt fölényben lesznek a fantasy elemek, ehhez képest a sztori a fantasy rajongóknak túl realisztikus lesz, a krimi rajongóknak meg talán túl fabrikált.

A fentieket leszámítva amúgy egészen jóra sikeredett ez a pilot. A krimi és thriller vonalak nagyon szépen kiütköznek, a cselekmény lassan de biztosan bontakozik ki, bő teret adva minden egyes karakter bemutatásának. Az pedig egyenesen zseniális volt, ahogy a szereplők mellékszálait szépen elkezdték egymás felé terelni – nem volt könnyű dolga Kevin Williamsonnak és csapatának, hiszen rengeteg karakterrel dolgoztak, akiknek első látásra semmi közük sem volt egymáshoz, ám mesterien játszottak még a legapróbb mellékszállal is. Mindezt egyébként a rendezői munka is gyönyörűen alátámasztotta, az elejétől egészen a végéig, úgyhogy tényleg le a kalappal előttük.

A Tell Me A Story egyelőre gyengén szerepel a fantasy vonalat illetően, ám akit jobban érdekel a krimis és thrilleres vonal, az még bőven megtalálhatja benne azt, amit keresett. Így sajnos részemről veszített az egyediségéből, de azért komplett katasztrófa sem lett belőle.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..