Ez igen, ez kifejezetten tetszik! Szerencsére ezen a héten is folytatódott az Odaát sikersorozata. Ugyan a Nightmare Logic első blikkre nem lett olyan hű de kiemelkedő epizód, mégis élvezhető, akárcsak az elődje. Én személy szerint nem tudom hova tenni az örömömet azzal kapcsolatban, hogy úgy tűnik, végre kezdi összeszedni magát ez a széria – ugyan a Singer-Dabb írópárosnak ez már a harmadik szezonja, ám én azt mondom, jobb később, mint soha.

Sam (Jared Padalecki) egyik tanítványa, Maggie (Katherine Evans) élete első magánakcióján vesz részt, méghozzá egy pénzes oklahomai család kriptájában. A vadászat azonban balul sül el, és Maggie egy furcsa lény áldozatául esik. A Sam által kifejlesztett jelzőrendszernek hála pontosan tudják hova kell menniük, és mivel Maggie be is volt kamerázva, így látták, mi vitte el a lányt. Azonban mikor Sam, Dean (Jensen Ackles), Mary (Samantha Smith) és Bobby (Jim Beaver) a helyszínre érkeznek, kiderül, hogy sehogy sem áll össze a kép, hiszen a felvétel szerint a telek tulajdonosa támadt Maggie-re, ám a férfi épp kómában fekszik. A csapat igyekszik jobban beleásni magát a történetbe, ám dolgukat megnehezíti, hogy körülöttük egyre több furcsaság történik, amik sehogy sem összeegyeztethetőek egymással.

Azt azért meg kell mondjam, hogy a heti gonoszunk gyenge, mint a harmat. Az epizód leírása alapján roppantul érdekesnek ígérkezett, hiszen beígértek nekünk egy olyan ellent, aki az áldozatai rémálmaiból táplálkozva gyengíti meg a prédáit, ami valljuk be, rettenetesen laza, és egy potenciálisan hátborzongató negyvenöt percet adott volna nekünk. Végül ezt nem sikerült annyira bemutatnia az íróknak, és én mégsem lettem emiatt szomorú vagy ideges, mivel olyan profi karakterdrámát kaptunk mellé, hogy nemhogy körítéssé, hanem egy épphogy csak említésre méltó aprócska valamivé redukálódott ez a szál.  Ez akkor vészesen nagy baj lett volna, ha minden más ennyire lightosra sikeredett volna, mint a heti szörny, de hála Chucknak, nem ez történt.

Na, és akkor most beszéljünk arról, ami igazán fantasztikus volt. Az új évad kezdete óta Sam Winchester gyakorlatilag végig vezetőt játszik, és én ezt rettentően élvezem, mivel végre úgy tűnik, megkapja a karakter a neki járó figyelmet. Ezt a Nightmare Logicban még picit tovább is vitték, annyira, hogy Sam egyszerre volt csoportfőnök, barát, apa és fiúgyermek. Dean is komolyabban megnyílt azok után, hogy Mihály elhagyta a testét, és egy rendkívül őszinte beszélgetést folytatott le mind Sammel, mind az egyik női mellékszereplővel – ez utóbbi jelenetet különösen imádtam, hiszen mindkettejüknek szüksége volt már erre, és tudtak is egymástól tanulni valamit. Végül ott van Bobby íve is – ugye ez a Bobby az alternatív világból származik, akinek eddig nem ismertük a háttérsztoriját, és nem is igazán akart megnyílni, amíg nem szembesült legnagyobb rémálmával, illetve míg a történteket ki nem elemezte utána Maryvel (ami egyébként egy szintén zseniális szcéna volt).

Csak ismételni tudom saját magamat: tetszik az irány, amiben most elindult az Odaát, és nagyon remélem, hogy ebben a mederben maradnak a szezon hátralevő részében.

 

Szerző

Avatar
Misplaced
Szerkesztő

Koncertmániás detektívgyakornok, kezdő anglofil, rendkívül utópista Metal Lady. Elfogult rajongó, egyben egy leendő exkluzív kutyasziget tulajdonosa.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Hozzászólások

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .