Már a promóképek alapján a szokásosnál is jobban vártam ezt a részt (Atom és Constantine rövidnaciban), és mint mindig, most is magával ragadott a humor, a negyedik fal ledöntése, és még a romantikus énem is kapott pár komoly támogatást.

Legendáiknak ezúttal a 80-as évekbe kell visszatérniük, ráadásul egy gyerektáborba, ahol több gyerek is eltűnt Gideon értesülései szerint- Bár kezdetben egy igazi vízi szörnyre gyanakodnak, azonban hamar kiderül, hogy sokkal érdekesebb dolgok várnak a csapatra, mint a szörnyek. A gyerekek rendesen megdolgoztatják a srácokat és míg Sara a jófej felügyelő, addig Ava a házsártos és parancsolgató, de hasonló a különbség Atom és John között is – bár utóbbi azért tud néhány menő trükköt mutatni.

Eközben Zari idegeit lassan felőrli a fogvatartott alakváltó, aki zabolátlan, szókimondó, de mivel úgy néz ki, mint Amaya, ezért nehéz szívvel vetnék őt a pokolra. Érdekes, hogy ezúttal Mick szolgáltatja a megoldást a problémákra – avagy a marcona külső alatt egy igazi vezető lapul, csak ő úgy döntött, nem lesz az.

Ugyan az eheti epizód nem sikerült annyira hasfogósra, de ahogy John az utolsó megmaradt saját holmijába kapaszkodik a tábori pólót és nadrágot viselve az egyszerűen elképesztő. Bármennyire is tetszett a menő Sara vagy a kiscserkészek álma Atom, valahogy mégis Ava volt az, aki megérdemelte a figyelmet, hiszen az Időhivatal igazgatójának szó szerint nem volt gyerekkora, és érdekes volt látni, ahogy próbál jót tenni, megkedveltetni magát, miközben muszáj megvédenie a gyerekeket.

Különösen a romantikus felhangért voltam oda – annyira, de annyira édesek együtt – Ava és Sara fantasztikusak, és legyen szó bármilyen alakról vagy ellenségről, ők ketten együtt legyőzhetetlenek!

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..