Mély, sötét, mágikus, kegyetlen és mégis tele van reményekkel, bizalommal és tervekkel. Low fantasy a javából.
Pár szóban valahogy így tudnám jellemezni Moskát Anita 2015-ben megjelent második regényét, amely a Horgonyhely címet viseli.

Szeretném leszögezni, hogy egy icipici félelemmel viseltetek mindig a magyar írók könyvei iránt. Igen, annak ellenére ezt nem tudom leküzdeni, hogy sok magyar szerző tollából született művet olvastam, olvasok. És nem azért tartok tőlük, mert rosszak lennének a magyar írók. Nem, mert többségében nem azok, hanem azért, mert bennem van mégis, hogy véletlen egy olyan történetbe fogok belefutni, ami nem lesz jó, vagy rossz lesz a kivitelezés. Egy rosszul megválasztott borító, vagy szerkesztés, a sok helyesírási hiba, mind-mind képes arra, hogy egy érdekes és jó történetet visszarántson a rossz kategóriába. Én valahogy attól tartok, hogy egy negatívabb értékelés sértődést vagy éppen olyan reakciót von maga után az alkotó részéről, ami erősen kritikán aluli. Ez pedig azért van így, mert én még bízom abban, hogy a magyar alkotók – akár kezdők, akár tapasztaltak –, intelligensen és tartással fogadnak minden értékelést, legyen az akár pozitív, akár negatív.
Mielőtt Anita könyvét kezembe vettem volna, egyik kedves barátnőm olvasta a történetet és reményekkel töltött el, hogy neki nagyon tetszett. Itt párolgott el a félelmem, hiszen, ha egy vérbeli könyvtáros hölgynek tetszett, akkor kevés kivetni valót találhatok benne én is.

A könyv borítója egyszerűen lenyűgöző. Ránézek és szinte azonnal elindul egy történet a fejemben, azonnal ötletelni kezdenek a sejtek, hogy vajon milyen sztorit rejtenek magukba a lapok. A fülszöveg érdekes, felcsigázó, a címe pedig kiváló választás, és ez mind-mind együtt nagyon jó kombó. Persze az kétségtelen tény, hogy először nem nagyon tudtam hova tegyem ezt a címet, mire is számítsak, mégis mi a fene lehet az a horgonyhely? Majd megtudtam…

Anita fantasztikus világalkotó, hiszen egy mély, borzongató és sötét hátteret adott a történetének. Kegyetlen és kietlen, fagyos, mint az északi szél, jeges, mint az Északi-sark. Képzeld el, hogy ha férfi vagy, röghöz vagy kötve. Gúzsba kötött a föld, ahova születtél és nem enged tovább a neked rendelt területnél. Vagy képzeld el, hogy nő vagy és csak és kizárólag akkor tudsz útra kelni, ha várandós vagy. Az egyetlen kivétel, ha egy hajón születtél, akkor ugyanis a hajó a horgonyhelyed. De vigyázz, ha a hajó elúszik, te pedig a parton vagy, akkor mindennek vége. És a földmágiáról még nem is beszéltem… Van ám az is, mert nem lenne igazi egy fantasy kötet valami sötét mágia nélkül.
Egy ilyen világban – Vagy talán csak a világ egyik szeglete ilyen? – él Vazil, a könyvtárhajós, aki a vándorlás titkát, okait, miértjét kutatja. Lánya, az alig tizenéves Helga, aki az egyetlen lehetséges módon próbál szabadulni apja hajójáról, és Lars, aki a számára tiltott mágiát űzi. Mindhármuknak más célok élnek szívükben, mégis útjuk, sorsuk összefonódik ebben a nők uralta világban.
És nem elhanyagolható tény, hogy igazi karakterekről van szó. Olyanokról, akik ízig-vérig hiteles alakok, hibákkal, vágyakkal, érzésekkel, áldozatokkal és bizony a történet végére nem kevés fejlődést mutatnak. Ki rokonszenvesebb lett, ki kevésbé, azonban küzdelmük a mindennapokkal, a körülményekkel tagadhatatlan. És mégsem adják fel.

Moskát Anita regényében erőteljesen rávilágít arra, hogy teljesen mindegy férfiak vagy nők irányítják a közösségeket, a világot. Nem ez a lényeges szempont. Lehet a vezető akár nő, akár férfi, ha nem a társadalom, a többi ember jóléte, boldogulása a cél. Lehet vezető akármelyik nem képviselője, ha egyszerűen lenézi a másikat és alantasabbnak tekinti. Igen, gyarló az ember, és Anita erre tökéletesen rá is világít. Ez a könyv nem csupán egy társadalomkritika, hanem azonnal az ember természetének, viselkedésnek, gyengeségeinek a kritikája is, mindemellett pedig megmutatja, hogy igenis van remény, van érzés, vannak gondolatok, nem minden fekete és fehér, nem mindenki romlott a velejéig.
Természetesen nem elhanyagolható a kötet szórakoztató jellege sem, mert szinte egész végig képes fenntartani az érdeklődést. Igaz valahol az ember gyomra is összébb húzódik, és egész végig érzi, hogy nem és nem akarna ebben a világban élni.

A stílus kiváló, a szóhasználat változatos, a helyesírás figyelemreméltó és a szerkesztés is a helyén van. Talán egy picit lassan indul be, mégis ha a kezdeti nehézségen átjut az olvasó, akkor egy igen összetett világot és egy határozottan kisiklott világvezetést ismerhet meg.
Minden bizonnyal a fantasy műfaj kedvelői szívesen fogják olvasni, de bátran ajánlom másoknak is, akik mélyebb tartalmakat keresnek.

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..