Legends of Tomorrow S04E05 – Tagumo Attacks!!!

Bár az elején kicsit filler epizódnak tűnt az eheti produktum, hamar be kellett látni, hogy a Legends of Tomorrow hálaadási része inkább összeköti és megszilárdítja a szálakat!

Újabb mágikus lény bukkan fel, ezúttal az ötvenes évekbeli Tokióban, ahol ráadásul egy filmes csapat pont videóra is vette a szörny első felbukkanását. Sara azonban úgy döntött, hogy ezúttal megosztja csapatát, vagyis, hogy Atomnak egy célja van, megtalálni Nora Darkhot, aki talán az egyetlen ember, aki képes megmenteni John Constantine-t.

Eközben Nate a családjával a Hálaadásra készül, és mivel Sara is éppen dolgozik, ezért Ava is részt vesz Nate kicsit sem idilli családi megemlékezésén. Ugyan mind azt hinnénk, hogy a káosz maga a vacsora lesz, de hamar kiderül, hogy az Időhivatalban sokkal nagyobb „családi” perpatvar kerekedik.

Ahogy a bevesztőmben is említette, kicsit fillernek indult az eheti epizód, de hamar világossá vált, hogy ezúttal inkább teret hagytak az alkotók, hogy összekapcsolódjanak a szálak, és bár így nem kaptunk annyi nevetést, de több, igen érdekes szál is bekerült a történetbe. És bár Ava és Nate hálaadásnapi vacsorája önmagában szórakoztató volt, mégis az utolsó telefon ütött igazán nagyot, és vetett fel bár igen égető kérdéseket.

Eközben Sarának helyt kell állnia Charlie-val, aki kicsit sem Amaya, de persze pont úgy néz ki – és itt szeretném megemlíteni, hogy Maisie Richardson-Sellers mennyire zseniális színész, és végig látszott rajta, hogy igen élvezi a szabályt nem ismerő alakváltó szerepét. Érdekes volt a két nő kapcsolatának dinamikája az epizódban, és örülök, hogy a végére azért kialakult valami megállapodás jellegű.

Persze Rory mellett most sem lehet elmenni – és ezt is Zari igaz és őszinte természetének köszönhetjük –, már az előző évadban kiderült, hogy Mick bizony író, és Zari beszámolója alapján nem is akármilyen író (vagyis a tehetség bárkiben ott lehet), csak pont a legerősebb ember a hajón az, aki fél megmutatni ezt a talán gyengébbnek hitt énjét, az alkotót, a képzelőerőt. Nagyon örülök, hogy ebben az epizódban kicsit mélyebben beleláthattunk kicsit Mick lelkébe, miközben a személyisége minden elem tökéletesen a helyén volt.

És persze nem lehet elmenni Nora és Atom közötti interakciók mellett, amik, annyira szívbemarkolók és könnyfacsaróak. Nagyon érdekes látni, hogy mennyivel másabb a lány, mióta nem egy idődémon irányítja, miközben az alapvető személyiségjegyei nem változtak.

És, mint mindig, most is alig várom a következő epizódot!

Ha tetszett a cikkünk, itt azonnal megoszthatod másokkal:

Könyvjelző ehhez: Közvetlen hivatkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..